Petrőczi Éva Ellen-elégia, szülőházamnak – Protu-elegija, mojoj rodnoj kući

Petrőczi Éva Pécs, 1951. április 7. –

Ellen-elégia, szülőházamnak „Délben mégis tudtam adni Petinek az utcán 4 forintot és így hozott 10 kg fát. Délután már langyos meleg volt a szobában.” 1952. május 21. szerda, részlet anyám naplójából Pitbullok, vaspántok, kamerák és magas kőkerítés őrizte, komor rezidenciává szigorodott mára a kedves, régi, napsárga mecsekalji villa, ahol a kert fenyői a szélben belezümmögtek nyugtalan, társbérleti álmaimba. Egy éves múltam, amikor ott találtuk magunkat egy május végi télben, de ebből kicsiny pécsi csoda lett – négy forint akadt még anyám zsebében, s keresztapám, a csont sovány és műtött gyomrú ifjú orvos tíz kiló fát hozott haza, és meleg lett, áldott meleg. Olyan melegség, amilyet aligha ismer a ház mai ura, tanyázva jól fűtött, képzelt ormokon. Köszönöm, négy Forintka néni, (későbbi kislány-szavam rátok gondolva én most visszaszólítom!) hogy ti vagytok örök túlélés-etalonom

Protu-elegija, mojoj rodnoj kući „U podne na ulici ipak sam mogla Petru 4 forinti dati i tako je 10 kg drva doneo. Popodne je već u sobi blaga toplina bila.” 21. maj 1952. sreda, detalj iz dnevnika moje mame Pitbuli, gvozdene spone, kamere i visoki kameni zidovi su čuvali, od omiljene, stare, suncežute vile u podnožju Mečeka, gde su od vetra savijeni borovi vrta u mojim nemirnim, sustanarskim snovima odzvanjali, sumorna, stroga rezidencija je nastala. Nešto više od godinu dana sam imala kad nas je zima jednog maja tamo zatekla, ali u maleno pečujsko čudo se pretvorila – u džepu moje mame četiri forinti se još našlo i moj krsni kum, žgoljav i na stomaku operiran mlad lekar deset kila drva je doneo i nastala je toplina, blažena toplina. Takva toplina koju današnji gospodar kuće verovatno ni ne poznaje, slobodnom vatrom je grejala na zamišljenim visovima. Hvala, Bakice od četiri forinta, (reči mog detinjstva na vas misleći sad dozivam!) vi ste moj večit etalon preživljavanja Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző