Hajnal Éva Ücsörgő – Zastanak

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. –

Ücsörgő

most csak úgy elücsörögnék
ebben a verőfényes alkonyatban
ebben a magamra rajzolt ragyogásban
ahol nincs semmi kétértelmű
ahol langy fény kering a megvénült fák vérereiben
és tékozlón szórja kincseit az ottfelejtett napsütés
mintha elakadt volna a lemez ahogy gyerekkoromban
mintha újrajátszaná nyári etűdjét egy zongorán a pillanat
és végigfutna az a fura-jó borzongás
itt ezen a bársony repkényen
mintha örökké elüldögélhetnék
ennek az ódon falnak támaszkodva
még akár be is csukhatnám a szemem egy-egy kis pillanatra
azt gondolván sohasem múlik el ez az édes remegés

Forrás: a szerző

Zastanak

sad bi tek tako zastala

u tom suncem obasjanom sutonu

u tom sama stvorenom blistanju

gde dvosmislenost ne postoji

gde u žilama ostarelih stabala blaga toplina kruži

i tamo zaboravljen sjaj sunca svoje blago rastrošno deli

kao da je još u doba mog detinjstva gramafonska ploča zapela

kao da tren na nekom klaviru ponovo svoju letnju etidu svira

i tu tog baršunastog bršljana

neka neobično prijatna jeza  preplavi

kao da bi na taj prastar zid naslonjeno

večno zastati mogla

još za koji tren čak bi i oči mogla sklopiti

smatrajući da je taj sladak drhtaj večan

Prevod: Fehér Illés