Szente B. Levente Csak magamra ne hagyj – Samo me nemoj samog ostaviti

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

Csak ne hagyj magamra elesni, földre zuhanni, omlani bele semmibe most már ne hagyd, hogy elmerüljek mások nyomaiba lépve, mint amikor virradatba halnék csöndesen, így bele a lélek föl és le hullámzó dombjai között, háttal fénynek, sötétnek, őszi én-képem rólad visszaragyog – csak ne hagyj magamra.

Samo me nemoj samog ostaviti pasti, na zemlju se srušiti, u ništa se stropoštati sad više ne dozvoli, da stupivši u tuđe tragove potonem, kao kad bi tiho u svanuće nestao između talasajućih brežuljaka duše, sjaju, tami leđima okrenuta moja jesenska slika od tebe se odražava – samo me nemoj samog ostaviti. Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző