Faiz Softić Mapa doma moga – Otthonom képe

Faiz Softić Vrbe kod Bijelog Polja 1958. –

Mapa doma moga Mapu doma moga gavran kljunom crta. Vrata i prozore boji u crveno. Kandžama crnim na šiljak mi stao – i već stoljećima vreba nerođeno. Niko da me pita odakle ću ulaz jer ja lovac mrki na izlaske sunca volio bih kuću sa šenli sobama – a s prozora vidik, ko lovnica, puca. Vidio sam ljude dvoglave u vrtu, s po četiri ruke mladice mi sijeku. Zalud vapim k nebu: mene nigdje nema – u psu, u gavranu, niti u čovjeku. Mapa doma moga pod kamenom spava. Ja bez ruku stojim na slijepom nišanu. Na sve strane bdijem i opet ne vidjeh onog što mi solju zapečati ranu.

Otthonom képe Otthonom képét csőrével holló rajzolja. Az ajtókat, ablakokat vörösre festi. Karmaival nyakamba kapaszkodva – évszázadok óta a meg nem szülöttet lesi. Nem kérdi senki, a bejáratot hol találom, mert én a zord vadász a nepkeltét egy házban üres szobában  szeretném – az ablakban meg él a vadászszenvedély. A kertben kétfejű embereket láttam, négy kézzel vágták a fiatal növényeket. Hiába könyörgök: magamat sehol se találom – se a kutyában, se a hollóban, de az emberben sem. Kő alatt nyugszik otthonom képe. Karok nélkül, vak célpontban állok. Virrasztok, de sebemre a gyógyírt mégsem találom. Fordította: Fehér Illés

Izvor: Iz zbirke: Dok vode teku. NVO Centar za kulturu –Bihor, 2016. 17. str.