Kim Addonizio What do women want? – Amit a nők akarnak

Kim Addonizio Bethesda 31. jul 1954. –

What do women want?

I want a red dress.

I want it flimsy and cheap,

I want it too tight, I want to wear it

until someone tears it off me.

I want it sleeveless and backless,

this dress, so no one has to guess

what’s underneath. I want to walk down

the street past Thrifty’s and the hardware store

with all those keys glittering in the window,

past Mr. and Mrs. Wong selling day-old

donuts in their café, past the Guerra brothers

slinging pigs from the truck and onto the dolly,

hoisting the slick snouts over their shoulders.

I want to walk like I’m the only

woman on earth and I can have my pick.

I want that red dress bad.

I want it to confirm

your worst fears about me,

to show you how little I care about you

or anything except what

I want. When I find it, I’ll pull that garment

from its hanger like I’m choosing a body

to carry me into this world, through

the birth-cries and the love-cries too,

and I’ll wear it like bones, like skin,

it’ll be the goddamned

dress they bury me in.

Forrás: https://www.poetryfoundation.org/poems/42520/what-do-women-want

Amit a nők akarnak

Piros ruhát akarok.

Legyen rövid és olcsó,

testhezálló, hordjam mindaddig,

míg valaki le nem szakítja rólam.

Legyen ujjatlan és hátul nyitott

ez a ruha, hogy ne kelljen találgatni,

mit rejteget. Az utcán Triftija és

az alkatrészek üzlete előtt akarok gyalogolni,

a kirakatokban csillogó rengeteg kulcs előtt,

Vong úr és felesége előtt, akik a kávézóban állott

fánkot árulnak, Gera testvérek előtt, akik

a disznókat, sikamlós pofájukat vállaikkal felpeckelve,

a teherkocsikról talicskába dobálják.

Úgy akarok gyalogolni, mint ezen a bolygón

az egyetlen nő és választhatok.

Azt a piros ruhát akarom.

Azt akarom, hogy

páni félelmedet igazolja bennem,

hogy bizonyítsa, se te se bármi más

nem érdekel,

kivéve, teljesüljön akaratom. Ha megtalálom, a fogasról

úgy tépem le, mintha testet választanék

amelyik erre a világra

szülői sikolyok és szeretői sóhajokkal kísérve kézbesít,

és csontokként, bőrként viselem,

átkozott ruha lesz

melyben el is temetnek.

Fordította: Fehér Illés