Mak Dizdar Labud djevojka – Hattyúlány

Mak Dizdar

Stolac 17. listopad 1917. – Sarajevo 14. kolovoz. 1971.

Labud djevojka Rekoh joj Od devet dveri zar nisi otključala devet Od devet odaja zar nisi otvorila devet Od devet kovčega zar nisi otklopila devet Od devet pečata zar nisi Otpečatila devet A ona Ona će meni Otključah devet dveri Otvorih devet odaja Otklopih devet kovčega Otpečatih devet pečata Ali ne otključah Ne otvorih Ne otklopih Ne otpečati Pečat Tvoga Srca Dadoh joj znak ključa A ona zaklikta Gle ptice one što juri k zelenoj gori Gle ptice one zelene Ispod oblaka Pogledah i ne vidjeh Tada ona reče Znaj da je tajna broja devet Tajna labud djevojke Čik stigni me Pretvorih se u sokola Al Labudica je već bila stigla za oblak U zemlju gdje je oko sokolovo Mrtvo oko

Hattyúlány Kérdeztem a lánytól Hát a kilenc ajtóból nem nyitottál ki kilencet Hát a kilenc teremből nem tártál ki kilencet Hát a kilenc szelencéből nem feszítettél fel kilencet Hát a kilenc pecsétből nem Törtél fel kilencet A lány A lány meg Kilenc ajtót kinyitottam Kilenc termet kitártam Kilenc szelencét felfeszítettem Kilenc pecsétet feltörtem De Szíveden Azt A pecsétet Ki nem nyitottam Ki nem tártam Fel nem törtem Megadtam a kódot A lány meg felsikoltott Nézd a felhők alatt Azokat a zöld hegyek felé tartó madarakat Nézd azokat a zöld madarakat Oda néztem és nem láttam Akkor mondta a lány Tudd a kilences szám titka A hattyúlány titka Na érj utol Sólyommá változtam De a Hattyúlány már a fellegekbe ért A birodalomba ahol a sólyomszem Halott szem Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://www.jovicaletic.com/cms/?page_id=1375