Rade Šerbedžija Zaboravi – Felejts

Rade Šerbedžija Bunić 27. srpanj 1946. –

Zaboravi Ako me sretneš negdje u gradovima stranim, Po kojima se muvam u posljednje vrijeme, Sretni me, Kao da me srećeš prvi put. Nismo li se mi već negdje vidjeli, Kaži…i zaboravi. Zaboravi dane koje smo nekada zajedno… I noći zaboravi… Gradove kojima smo mijenjali imena, I ucrtavali u karte samo nama dostupne… Onaj hlad pod maslinama u našoj uvali, Uvali mirnih voda. Otok naš i ime broda pjesnika Koji nas je tamo nosio… Zaboravi da si ikada rekla da me voliš, I kako se nikada, nikada, nećemo rastati. Treba zaboraviti naslove knjiga Koje smo zajedno čitali, Filmove koje smo gledali, Hemfri Bogarta i Kazablanku, Naročito zaboravi. Ulicu divljih kestenova s početka Tuškanca, I onaj naš poljubac na kiši Za koga bi znala reći: “Nikada neću zaboraviti”. Molim te zaboravi… I kada ti kažem da zaboraviš, Kažem ti to zato što te volim Kažem ti to bez gorčine. Otvori oči ljubavi, Našim gradom prošli su tenkovi. Odnijeli su sobom sve što smo bili, Znali… imali… Zato… Zaboravi. Čemu sjećanja? Pogledaj kako trešnja u tvome vrtu Iznova cvjeta svakoga proljeća. Nasmiješi se jutru koje dolazi, Zagrli bjelinu novih dana I zaboravi. Kasno je već dragana, hoću da kažem, Zreli smo ljudi, To jest, nismo više djeca I znam da nije lako. I znam da možda i boli… ali pokušaj, Molim te, pokusaj… zaboravi! I ako me sretneš negdje u gradovima stranim, Po kojima se muvam u posljednje vrijeme, Sretni me, kao da me srećeš prvi put; Nismo li se mi već negdje vidjeli, Kaži… i zaboravi.

Felejts Ha valamelyik idegen városban találkozunk, Ahol az utóbbi időben bolyongok, Úgy köszönts, Mintha először találkoznánk. Mintha láttuk volna már egymást, Mondd... és felejts. Felejtsd el a valaha együtt töltött napokat... És az éjszakákat is felejtsd el... Az általunk elnevezett és a csak számunkra Hozzáférhető térképre berajzolt városokat... Rejtekhelyünkön azt az olajfaárnyékot, A csendes vizű öblöt. Szigetünket és azt a költő nevét viselő hajót Amely oda szallított bennünket... Felejtsd el, hogy valaha is mondtad, szeretsz És hogy soha, sohasem fogunk elválni. El kell felejteni Az együtt olvasott könyveket, Az együtt nézett filmeket, Humphrey Bogartot és Casablancat Mindenképpen felejtsd el. A Tuskanac elejéről a vadgesztenyesort És azt az esőben adott csókot Amelyre esküdöztél: “Sosem felejtem el”. Kérlek, felejtsed el... És mikor azt mondom, felejtsd el, Azért mondom, mert szeretlek És keserűség nélkül mondom. Szerelmem, nyisd ki szemed, Városunkon keresztül tankok mentek. Mindent magukkal vittek, mívoltunkat, Tudatunkat... vagyonunkat... Ezért...Felejts. Mire valók az emlékek? Nézd, kertedben a cseresznye Minden tavasszal újra virágba borul. Mosolyogva köszöntsd a következő reggelt, Öleld át az új napot És felejts. Kedvesem, késő van, akarom mondani, Érett emberek vagyunk, Azaz, többé nem vagyunk gyerekek És tudom, nem könnyű. És tudom, talán fáj is... de próbáld meg, Kérlek, próbáld meg... felejts! És ha valamelyik idegen városban találkozunk, Ahol az utóbbi időben bolyongok, Úgy köszönts, mintha először találkoznánk; Mintha láttuk volna már egymást, Mondd... és felejts. Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://secanja.com/zaboravi-rade-serbedzija/

https://www.youtube.com/watch?time_continue=18&v=1tQbqdNwHmc