Faiz Softić Čovjek – Az ember

Faiz Softić Vrbe kod Bijelog Polja 1958. –

Čovjek Čovjek je gavranov let I krik golubice Čovjek su šare leptirovg krila I bajonet. Ptica istjerana iz gnijezda U trnu potonulom U namet. U jutro boje indiga Koje dan ne postaje. Dolaze vijesti s ratišta I opet novo ništa – Mrtvi Sakati Slijepi Gluhi I oni ostali bez uma Ko puška bez kuršuma. Nevjesto – Zelena zemljo Gdje li mi dušek spremaš ? Da u mrkloj noći sami Šapućemo sa travkama Šta je bilo Šta je sada Šta poslije kad će vjetar da ih mrsi Iznad našeg kočopera. Oko crno Oko plavo. Od čovjeka šta ostane – Pregršt praha hladnjikavog.

Az ember Hollóröpte az ember És galambrikoltás Tarka lepkeszárny az ember És bárd. Fészkéből kidobott madár Az elsűlyedt bozótban Hóbuckában. A soha nem virradó Indigószínű reggelben. Hírek a frontról És ismét semmi biztató – Halottak Megcsonkítottak Vakok Süketek És az értelmüket vesztettek Akik töltetlen fegyverek. Jegyesem – Földem Vetett ágyam hol lelem? Egyedül a vak éjszakában A fűcsomókkal suttogunk Mi volt Mi van Mi lesz azután ha majd a szél fejünk felől Elzavarja őket. Fekete szem Kék szem. Ami az emberből megmarad – Kihűlt porhalmaz. Fordította: Fehér Illés

Izvor: Iz zbirke: Dok vode teku. NVO Centar za kulturu –Bihor, 2016. 111-112. str.