Mišo L. Korać Ne daj da nas život mimoiđe – Ne hagyd, hogy az élet elkerüljön bennünket

Mišo L. Korać Sombor 10. mart 1950. –

Ne daj da nas život mimoiđe             Da si bliže             bar na dohvat ruke             kosu bih ti mrsio             pogledom i željom             s anđeoskim stasom             kao breza visoka             svjesna te ljepote             mudro mamiš          tijelom...             Nemoj da ti suze          borave na licu             zaboravi tugu, jecaj,             vapaj kada smo sami...             Podsjetiš me uvijek          na veselu pticu             stoga zaljepršaj          smijehom             zasvjetli u tami             a ti to umiješ....             ........................ Ovdje su dani nestvarni, tužni snovi mogu biti i lijepi i ružni, često nedostupni, da ih osvojim nešto mi se ne da...! I prolazi vrijeme... Danas gazi juče kradimice... Sve te više snijevam... Bora sijedu stiže nemilice Mladost prođe pusta Uhvatim se često  kako istu pjevam "Onu" Što ko melem sklizne nam sa usta... "Prosta ti bila moja ljubav živa..." ........................................ E.!! Proći će sve ovo, doživjeće makar jedno od nas dvoje da u tužnom času kad se oči sklope žar usana vrelih spustimo na čelo... Neka usne budu tvoje... I neka oko mene okupe svirače pa uz gitaru zapjevaju jače onu pjesmu staru... "Kad ja budem umro ne pal′ te mi svijeće jel′ na mome grobu niko doći neće... Samo što će zvona zazvoniti jače.." ............................... Zvona... jače.!? E, tad su mi potrebne          dvije suze tvoje... Da se ne bojim... Da me zavesele... Da mi hladno bar utople lice, Da nebu kažem kad pred paklom stojim: Čekaj..! Bože, ne može to tako... Mene su ispratile dvije suze, dvije malene smijalice...          Bože, ne daj da nas          život mimoiđe...

Ne hagyd, hogy az élet elkerüljön bennünket              Ha közelebb lennél             karnyújtásnyira             hajadat borzolnám             tekintettel és szenvedéllyel             nyírmagas             tündéralkattal             szépséged tudatában             csalogatsz          testeddel...             Könnycseppek arcodon          ne tartózkodjanak             felejts segélykiáltást, keserűséget,             bánatot, mikor egyedül vagyunk...             Mindig a víg madárra          emlékeztetsz             hát szárnyalj          mosolyoddal             a sötétben villanj             erre képes vagy....             ........................ Itt csalókák a napok, szomorúak, az álmok szépek is, rútak is, sokszor elérhetetlenek, valahogy nem sikerül őket meghódítani...! És múlik az idő... A ma gázol, a tegnap settenkedik... Egyre többet gondolok rád... Kérlelhetetlenül érkeznek a ráncok Elillan az ifjúság Sokszor tetten érem magam ugyan azt dalolom „Azt“ Amelyik gyógyírként csorog a szájról... "Szerelmem, te egyszerű voltál...“ ........................................ Na.!! Minden múlandó, kettőnk közül egyikünk megéri azt a szomorú pillanatot amikor bezárul a szem és forró ajakkal a homlokot érintjük... Hát legyen tiéd az ajak... És legyenek körülöttem a zenészek és gitárral kísérve azt a régi dalt hangosabban énekeljék... "Ha meghalok érettem gyertyát ne gyújtsatok mert sírhantomra nem jő senki... Csak a harangok szólnak hangosabban...“ ............................... Harangok... hangosabban.!? Nos, tőled két könnycseppre          akkor van szükségem... Hogy ne féljek... Hogy felvidítsanak... Hogy hideg arcomat felmelegítsék, Hogy az égben a pokolra várakozva szólhassak: Várj...! Uram, nem lehet csak így... Engem két könnycepp kikísért, két cseppnyi mosoly...          Uram, ne engedd hogy          elkerüljön bennünket az élet... Fordította: Fehér Illés

Izvor: Mišo L. Korać: Ne daj da nas život mimoiđe Pokret Podgorica 2007. str. 53-55.