Kozák Mari Ha körém ölelem – Ako ga zagrlim

Kozák Mari Debrecen, 1954. február 16. –

Ha körém ölelem „egyszer megírom azt a verset” mit akkor akartam azon a hajnalon – karomban tartottam szárnyaszegett angyalom… szél sírt ablak alatt fák hajtották fejük földig bennem némán reszketett a fáj anyám az ártatlan lélek egy vastag ágat keresett az almafán… „egyszer megírom azt a verset” olyan bús-kesergőt tán mégsem – hangosan nevetőt… az almafa karjait emelte fel a magas égre anyám egy kötelet rajta átvetett majd elé térdelt – nevetett elméje másnap elcsendesedett azóta sír – fekete könnyeket… „egyszer megírom azt a verset” tán akkor belehalok majd hagyjatok magamra – vigyenek egeken át szárnyas angyalok adjatok rám fehéret - bodzának virágát fűzzétek hajamba s fiam rózsája testem takarja… ...ha megírom – jaj hogyan is tehetném míg jó fiam karját körém nem öleli s azokat a fekete varjakat messzi útra engedi.

Ako ga zagrlim „napisaću jednom onu pesmu” koju sam tad htela one zore – anđela mog sa slomljenim krilima u naručju sam držala... ispod prozora vetar je plakao stabla sa krošnjama do zemlje su se savile bol je u meni nemo drhtala mama nedužna duša na jabuci debelu granu je tražila... „napisaću jednom onu pesmu” tako otužnu možda ipak ne – glasnu veselu... jabuka svoje ruke prema nebu je pružila mama preko njih uže je bacila pa je kleknula – smejala se drugi dan njen um je utihnula od onda plače – crne suze... „napisaću jednom onu pesmu” možda ću tad i umreti pa ostavite me samu – mene preko neka krilati anđeli nose u belo me obucite – u kosu cvet zove stavite a telo mi neka ruža mog sina pokrije... ... ako ću napisati – pa kako bi mogla dok me sin svojim rukama ne obavija i one crne vrane na dalek put ne pošalje. Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző