Petrőczi Éva Brodszkij-triptichon – Brodski-triptih

Petrőczi Éva Pécs, 1951. április 7. –

Brodszkij-triptichon Joszif Brodszkij és Baka István emlékére I Nobel-díjas, macskával (Joszif Brodszkij portréjára) Megkaptad a díjat, de annyi sebet látott szegény tenyered kérgét nem a hírnév bársonyozta újra be, nem; csak az a stockholmi képeden szomorú arccal dajkált kicsi macska, aki ujjaid öblébe Murjonka-módra símult, (mintha orosz cica volna, egészen olyan!) mondom, ő egyedül lehetett a te sorsosod, ott, a hideg, frakkos diadal illékony napjaiban. II Dido utolsó üzenete „Mellettem alszik már Lavínia, keményebb húsú, ifjabb, mint te voltál, de a tűz, amely a húsból oltárt varázsol, benne nem lángolt soha.” Baka István: Aeneas és Dido Látom, eluntad már Lavíniát, és minden sejted értem, Didóért kiált. Értem, ki nem vagyok már elsőfű csikó, de vagyok a megérkezés, s vagyok a búcsúzás, vagyok, ki úgy szerettem Trójának fiát, hogy sósvíz-marta szépséges szemét távolból is meggyötri még, ha látni többé nem fog engem. A máglya sír alattam, te velem égsz, szerelmem. Te velem égsz, bár tested itt marad; önmagad üres, hideg héja vagy. III Elégia Joszif Brodszkijért „John Donne aludni tért. Alszik a vers, Kép, ritmus. Fel sem izzik, meg se dobban, Mind elcsitulva…” Joszif Brodszkij: Elégia John Donne-ért (Gergely Ágnes fordítása) Joszif Brodszkij aludni tért. Bölcsője szélmarta, kétnevű város, a Néva megcsúfolt leánya, nyughelye habmarta dózsei székhely. Vándorlások-lyuggatta csipke-szívvel (gyönyörű szívvel, akár a velencei rácsok!) hagyta el – gyorsan – a világot, de ím, két poétanő-angyal, Anna, s Marina kezdte rögvest dajkálni, túlnan, ott. (Igen, ajkukon angyalok nyelve az orosz!) Majd megjött költő-bátyja, Auden, s kezében égszínkék encián-vigaszt hozott. Legvégül Rilke érkezett, Pityer élettől korán megkopott szülöttét Hádész tájain hogy illőn köszöntse. (Ha ő beszél, a német ugyancsak angyalos, lágy dikcióba vált!) Joszif Brodszkij aludni tért. De ébresztgették négyen odaát, tanítgatván, hogy feledjen halált, tanuljon tőlük jó feltámadást. Joszif Brodszkij aludni tért. De nem nyelte be kopár sír-torok, mert ők fogadták, négyen. Négyen, kiket – neveltjük, ő – e földi létbe, hívőn-hitetlenül, szépséges és konok szavakkal annyiszor visszavont.

Brodski-triptih U spomen Josifa Brodskog i Ištvana Bake I Nobelovac sa mačkom (Povodom portreta Josifa Brodskog) Priznanje si dobio, ali mnoštvo rana preživele žuljeve tvojih dlanova ponovo ne baršun časti obavija, ne; samo ta mala mačka koju si na štokholmskoj slici otužno milovao, u krilo tvojih prstiju poput Murjonke se uvukla, (kao da je ruska mačka, sasvim takva!) velim jedino ona je mogla biti tvoja sudba, tamo u hladnim, hlapljivim, frakom kićenim danima slave. II Poslednja poruka Dide „Lavinija već pored mene spava, sa tvrđim mišićima od tebe je mlađa, ali vatra koja iz mesa oltar čara u njoj plamtila nije nikada.“ Ištvan Baka: Enej i Didona Vidim, Lavinija ti je već dosadila i svaka tvoja ćelija mene, Didonu zove. Mene, koja nisam više ždrebe prve trave, ali sam prispeće i jesam rastanak, ja sam ta koja je tako volela sina Troje da mu slanom vodom izgrizle krasne oči i iz daljine će namučiti saznanje da me videti nikad više neće. Plače ispod mene lomača, ti, ljubavi moja, sa mom izgaraš. Makar ti telo ostaje, sa mnom izgaraš; jesi vlastita prazna, hladna ljuska. III Elegija za Josifa Brodskog „Džon Don je zaspao. Spava i pesma, Slika, ritam. Nit se užari, niti tutnji, Sve se stiša...” Josif Brodski: Velika elegija za Džon Dona Josif Brodski je zaspao. Kolevka mu je vetrom grizen grad sa dva naziva, Neva izrugivana kćerka a grobnica valovima grizen presto vladara. Lutanjima probodenim čipkastim srcem (poput venecijanskih rešetaka krasnim srcem!) svet je – na brzinu – napustio, ali eto, dva anđela-pesnikinje, Ana i Marina su ga odmah počele dadiljati, preko, tamo. (Da, ruski je njihov anđeoski jezik!) Pa stigao je i njegov brat pesnik Odn u ruci neboplavu encian-utehu donevši. Na kraju Rilke je došao da na predelima Hada od čemera prerano istrošenog stvorenja dostojno pozdravi. (Ako on govori, takođe i Nemac anđeosku, mekanu dikciju koristi!) Josif Brodski je zaspao. Ali su ga preko četvorica budili, učili ga da smrt zaboravi i da od njih dobro vaskrsnuće uči. Josif Brodski je zaspao. Ali ga pusto grlo groba nije progutao, jer su ga oni čekali, četvorica. Četvorica koje je – on, učenik – tu, na zemlji verno-nevernički, sa krasnim i isključivim rečima toliko puta opovrgao. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.magyarulbabelben.net/works/hu/Petr%C5%91czi_%C3%89va-1951/Brodszkij-triptichon