Faiz Softić Osmijeh – Mosoly

Faiz Softić Vrbe kod Bijelog Polja 1958. –

Osmijeh Žena koja je prošla kroz cio život sa smiješkom oko usana. I kada gromom zaždiven stog sijena nam izgori. I kada bismo čuli da je smak svijeta zakazan za subotu u tri sata iza ponoći, smiješak nije gasnuo. I kad smo rano lijegali da ne bismo večerali. I kad u šaci svojoj grijala četrnaest ozeblih nogu. Osmijeh nije trnuo. Kad sam se počeo i ja ko ona osmjehivati razumio sam da je u sebi život preplakala.

Mosoly Ismerten az asszonyt, aki egész életén keresztül mosolygott. Akkor is, mikor a villám a szénakazalba csapott és leégett. Akkor is, mikor szombat estére éjfél után háromra a világvégét jósolták, csak mosolygott. Akkor is, ha korán tértünk nyugovóra, hogy vacsorázni ne kelljen. Akkor is, mikor tenyerével tizennégy fagyos lábat melegített. Csak mosolygott. Mikor én is hozzá hasonlóan mosolyogni kezdtem, megértettem, az életet önmagában siratta el. Fordította: Fehér Illés

Izvor: Iz zbirke: Dok vode teku. NVO Centar za kulturu –Bihor, 2016. 84. str.