Mišo L. Korać Proleće sa smiješkom – Mosolygós tavasz

Mišo L. Korać Sombor 10. mart 1950. –

Proleće sa smiješkom Šapućem ti noćas upamti na uho, zrači prvi zračak proljećnoga bdijenja... Pričamo o svemu u to doba gluho, /kao muž i žena/ dok priroda spaja čudna  pupoljenja... Samo ovog dana, ove noći sjetne, otkrijemo ljubav, tugu, tajne, i šutjeći strah nas da nas ne premetne i ne pretvore u dvije zvijezde sjajne... A proljeće vjeruj zna da bude tako skriveno... U nama sjećanja umije da  oživi, pa ko rijeka nagla da naraste jako da nam se u srcu probude izlivi... I ne strahuj... Nek osjetim damar  ispod tvog kaputa... Dvije na nebu zvijezde neka sjaje vječno, kada nas dočekaju umorene s ' puta... Spavaj... Sanjaj... I ne pričaj ništa  o toj želji pritom... Samo u snu otkrij lice svoje smiješkom... Vjeruj... Biću uvijek pažljiv, eto prosto pitom i u trenu lakom i u času  teškom... Spavaj,,, sanjaj... Proljećni Andjele   sa smiješkom....

Mosolygós tavasz Ma éjjel suttogom, jegyezd meg, ragyog az első tavaszi virrasztás sugara... Éjnek idején, míg beszélgetünk /mint férj és feleség/ a természet különleges bimbókat egyesít... Csak ma, ezen a szomorkás éjjelen megismerünk szerelmet, bánatot, titkokat és némán szorongunk, hogy bennünket ne mozdítsanak, ne változtassanak két fényes csillaggá.. Igen a tavasz hidd el képes ilyen rejtélyes lenni... Az emlékeket képes bennünk életre kelteni, melyek szívünkben megáradt folyóként hirtelen ébrednek, árasztanak... És ne félj... De kabátod alatt érezzem szívverésedet... Az égen két csillag örökké csillogjon, mikor majd bennünket, az úton elfáradtakat ott várnak... Aludj... Álmodj... És erről a kívánságról semmit se szólj... De míg alszol, arcod mosolyoddal tárd fel... Hidd el... Ígérem gyengéd leszek, egyszerűen jámbor, legyen az a perc könnyed vagy gondterhelt... Aludj... álmodj... Tavasz Angyala mosolyogj... Fordította: Fehér Illés

Izvor: Mišo L. Korać : Ne daj da nas život mimoiđe Pokret Podgorica – 2007. str: