Petrőczi Éva Adriai elégia – Jadrasnka elegija

Petrőczi Éva Pécs, 1951. április 7. –

Adriai elégia Szüleimnek „Hogyha kiáltanék, ki hallana engem az angyalok rendjéből…?” Rainer Maria Rilke: Első duinói elégia (Nemes Nagy Ágnes fordítása) A „bubamara” lottón öt pénzt nyertem, de nem lett tőle soká jó a kedvem, mert napra-éj csak kísértettetek: te köményszemű kisfiú-apám, tüdőgyulladásból alighogy kikelve, önhitt mosollyal, matróz-öltözetben, majd ötven évvel később, megszögelt csípőddel, de egyre csak rajongva: tenger, tenger. S te, anyám, Matulji szépe, és hatvanhat nyarán kedvence az öreg Volosko kétnyelvű matrónáinak, szobra a Nyárnak, bronzba öntve, míg engem kínkeservesen fogott, ha megfogott a Nap. Tegnap már úsztam – mintha ti, magát rég kettétépő páros kagyló messzesodródott szárnyai, velem szívtátok volna be a víz átható hableány-szagát. „Hogyha kiáltanék…” talán küldene választ a tenger, halk „Non omnis moriar”-t. Malinska, 2010. július 26-án

Jadrasnka elegija Mojim roditeljima “Kad bi kriknuo, iz redova anđela ko bi me čuo...? Rajner Marija Rilke: Prva devinska elegija Na lotu „bubamara“ petaka sam dobila ali moja radost kratkog veka je bila, jer danima i noćima samo ste me iskušavali: ti oče moj dečačkog izgleda sa očima kumina, odmah posle  prebolele upale pluća sa samosvesnim omehom u mornarskom odelu skoro pedeset godina kasnije u kukovima sa čavlima, ali ushićeno: more, more. I ti, majko moja, lepotico Matulja i leta šezdesetšeste miljenice dvojezične matrone Voloske, statuo Leta, u brocu si izlivena, dok me je Sunce tek jedva, ako uopšte opržilo. Juče sam već plivala – kao da ste vi daleko odbačenih krila paru odavno razdvojenih školjki, prodoran miris vode po rusalki zajedno sa mnom udisali. „kad bi kriknula...“ možda bi voda u vidu tihog „Non omnis moriar”-a odgovor dao. Malinska, 26. jula 2010. Fordította: Fehér Illés

Forrás: Petrőczi Éva legszebb versei, Ab-Art Győr, 2017. 78-79. old.