Dijana Tiganj Čežnja – Sóvárgás

Dijana Tiganj Prizren 06. februar 1995. –

Čežnja Skrivena u mastilu čekam te. Obavijena požudom tražim te. Posljednje krike ponosa u sebi sam uspavala. Uđi i ne pitaj ništa. Sve što će se dogoditi ne, nije slučajno. Godinama su naše puti planirale ovaj susret. Zoveš me tuđim imenom... Zoveš me ćutanjem. Ili mi se samo čini da me zoveš? Umišljam. Dođi... Zovem te. Ćutim... Osluškujem. Čekam. Svila na mojim njedrima drhti. Koža mojih usana se ježi. Srca nemam. Glava mi je u stomaku. Skrivena požuda u meni cvili k'o ostavljeno pseto. Sanjam te. Zovem te ćutanjem. Zovem te tuđim imenom... A nema te...

Sóvárgás Tintába rejtve várlak. Szenvedéllyel körülvéve kereslek. Elaltattam a méltóság utolsó rikoltásait. Gyere és semmit se kérdezz. Minden, ami ezután történik nem, nem véletlen. Ezt a találkozást csapásaink évek óta tervezték. Idegen néven szólítasz... Csenddel hívsz. Vagy csak nekem tűnik úgy, hívsz? Képzelődök. Gyere... Hívlak. Hallgatok... Hallgatózok. Várok. Mellemen vacog a selyem. Ajkamon borzong a bőr. Nincs szívem. Fejem a gyomromban. Elhagyott kutyaként vonyít bennem a rejetett vágy. Veled álmodok. Csenddel hívlak. Idegen néven szólítalak... Mégsem vagy... Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor