Choli
Daróczi József
Bedő,
1939. május 26. – Budapest, 2018. május 12.
|
Fáj
Férfiként: halálraítélt.
Megfogni neszeit az éjszakának.
Zuhanni, zuhanni mint a kő!
Arcom csontján a rés,
Hiányod miatt tátong.
Szememet feléd fordítom,
Lepergett húsomból kikelt
Szirmokat szórok nyomodba,
Mert most tudom,
Most már tudom,
Hogy múltamba belevesztél.
Befagy a szám,
Megpüffedt ajkaim között
Holdarcod ívét hordom,
Magamba beépítelek.
Sírgödör szélébe kapaszkodó
Fű hajad selyme fáj.
|
Boli
Kao muškarac: na smrt osuđen.
Uhvatiti šumove noći.
Padati, poput kamena padati!
Na kostima mog lica pukotina,
Zbog tvog nedostatka zjapi.
Oči prema tebi okrećem,
U tvoje tragove iz mog mesa
Iznikle latice bacam,
Jer sad znam,
Sad već znam,
Da si mi se u prošlost izgubila.
Usta su mi zaleđene,
Između nabreklih usana
Luk tvoje meseclice nosim,
U sebi te ugrađujem.
Svila tvoje kose od trave
Šta se na rub rake hvata boli.
Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése