Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2018. május 16., szerda

Pinczési Judit Testet ölt – Otelovi se


Pinczési Judit
Debrecen 1947. október 1. – Budapest 1982. augusztus 12.

Testet ölt

És a tűszúrások után megindult a vér,
de már a bordák partjai
elúsztak
hajamból lett kemping-ravatal
légsátor fénylett
mint a sátoros ünnep
a falakból robbant
varjak hangversenye
a vászonlepedőn fehér
némafilm.
És láttam, hogy bennem fut
a borotvás gyilkos,
mindig is bennem jár,
bármivé leszek,
hív gyökér-alakban,
hulló jég-alakban,
áthullámzik rajtam a napok ár-apályán
kimetszi belőlem
a rímek tivornyáit
erősíti csöndem
mint a sortűz-kihagyás.
Hallgatni tanít egy fél szárny,
mert elvágja penge-fénnyel,
a szélben meglengő kapu,
mert belép.
S mikor már árnyam lesz,
mint nem-várt összecsengés,
letépi arcát,
kivallat minden könnyűségről,
és borotva-éllel
felírja a Napba:
nincs már időm
festett szavakra.

Otelovi se

I posle uboda igala krv je krenula,
ali obale rebara već su
otplivale
od kose moje odar kampa nastalo
čadar vazduha
poput sedmodnevnog praznik sjalo
iz zidova izbijen
koncert vrana je
nemi film
na belom čaršavu.
I videla sam da krvnik sa britvom
u meni juri,
uvek u meni korača,
u bilo šta da se pretvaram,
u obliku korena,
u obliku padajućeg leda me zove,
preko plime i oseke dana u meni talasa
lumperaje rima
iz mene iseče
kao izostanak rafala
u meni tišinu jača.
Pola krilo me šuteti uči,
jer svetlom sečiva preseče,
u vetru zaljuljana kapija,
jer ulazi.
I kad ću već senku imati,
kao ne-očekivana harmonia,
lice otkida,
o svakoj lagodnosti me ispituje
i oštricom britve
na Sunce napiše:
za obojene reči
već nemam vremena.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: http://ligetmuhely.blog.hu/2013/10/23/testet_olt_pinczesi_judit_a_tuszurasok_utan

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése