Faiz Softić Vrbe kod Bijelog Polja 1958. –
|
Dijete plače
Djeci čije se
duše igraju na Nebesima ove noći
Spuštam kapke na pospane oči
Kao kad moja draga
Spušta roletne prije spavanja,
I čujem kako iz nebeskih visina
Silazi glas djeteta.
Ono plače.
Čuješ li ovaj glas, draga,
Što se, ko zlatna žica,
Provlači kroz moj sluh
i savija pod glavom na jastuku?
Ćutimo. Dijete plače.
Izađem na balkon i gledam
Kako nebom prelijeću zvijezde
Ostavljajući za sobom
Svijetao i prštav trag.
Bože, negdje je zaista večeras
umrlo dijete
Ono čiji sam plač slušao u postelji,
Ono – čija se duša igra po nebu
Kao tek proskakutalo janje.
|
Sír a gyerek
A Mennyben
játszó gyerekek lelkéért
Szempillámat fáradt szememre engedem
Mint kedvesem
Alvás
előtt a redőnyt,
És gyerekhang
Hallatszik
az égi messzeségből.
Sír.
Kedvesem,
hallod ezt
A
fülembe aranyszálként
Beszűrődő
hangot
ahogy párnámra fejem alá csavarodik?
Hallgatunk.
Sír a gyerek.
Az
erkélyről nézem
Ahogy
a csillagok maguk után
Fényes
és poros nyomot hagyva
Átsuhannak
az égen.
Istenem,
egy gyerek valahol
tényleg
meghalt
Az
akinek sírását ágyamban hallgattam
Az –
akinek égben a lelke
Az elsőt
szökkenő bárányként játszik.
Fordította:
Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése