Füzesi Magda Lázadás – Pobuna

Füzesi Magda Nagybereg 1952. május 3. –

Lázadás Átlátok rajtad: kemény vagy, piperkőc, üresfejű, léha. De megvallom, nélküled hidegek lennének az éjszakák... Tudom, bármikor felcserélnél egy olyan társsal, aki kint is, bent is nagyobb rendet tart maga körül, hiszen én eltévedek olykor a magam építette labirintus zegzugaiban – mondtam az ablaküvegnek, és lemostam róla a csábító tél kormos csókjait...

Pobuna Prozrela sam te: tvrd si, kicoš, praznoglavac, lenjčuga. Ali priznajem, bez tebe noći bi hladne bile... Znam bilo kad  bi me zamenio sa nekom drugom koja i vani i iznutra oko sebe više reda održava, jer ja se koji put u skrivenim ćoškovima vlastitog lavirinta izgubim – rekla sam prozorskom staklu i sprala sam čadžave poljupce primamljive zime... Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.karpatalja.ma/karpatalja/kultura/a-nap-verse-fuzesi-magda-lazadas/