Dejan Ilić Travnik, 10.
novembar 1961. –
|
***
Od sada pa
nadalje, stalno će te
pratiti ta
iluzija, da se kretanjem
nekuda ide.
To je početak ostatka
tvog života.
Početak početka
ostatka tvog
života. Zenon, aporija,
zec i kornjača. I videćeš samo ono
što si već video, i u drugim ćeš
gradovima biti samo u svom gradu,
kao da se
nisi ni pomerio. Pozdravi,
lica, pogledi, sve će to biti isto,
kako si proćerdao svoj život kod kuće,
tako ćeš nastaviti
da ga trošiš po putevima
kojima budeš prolazio.
|
***
Ettől a pillanattól kezdve
kísér az illúzió, mozgással
elérsz valahová. Ez maradék
életed kezdete. Maradék életed
kezdetének kezdete. Zenón, apória,
nyúl és teknős. És csak a látottat
látod, más városokban is csak
saját városodban leszel, talán
el sem mozdultál. Köszöntések,
arcok, tekintetek, mindig ugyanazok,
ahogy otthon életedet elherdáltad,
úgy fogyasztod,
azokon az utakon,
amelyeken gyalogolsz.
Fordította: Fehér
Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése