Petrőczi Éva És írnék... – I pisala bi…

Petrőczi Éva Pécs, 1951. április 7. –

És írnék… És írnék arról (erőmhöz képest választott a tárgy!) milyen volt az az autóbelsőből fabrikált úszógumi; bőrünkön hetekig látszottak a szelep vörös-mély karmolásai; de óceánra vitt a foltozott gumi tutaj, a balatoni Kon-Tiki, és esténként láttuk a házat is, ahol a tűz lakik: „petrofóron” pöfögtek a paprikáskrumpli-láva buborékjai. Volt persze országos félelem, féltés, sosem-látott apák, mégis: manapság, a felfújható gálya-csodák konszolidált korában is mit nem adnánk, ha még – lyuggassa bár huszonöt évnyi lék – visszaúszhatna hozzánk az a szegényes jármű; ha ma eljönne ismét a nem-pénzen-vett örömök évada.

I pisala bi… I pisala bi o tome (predmet je prema mojoj snazi biran!) iz unutrašnje gume auta napravljena guma za plivanje kakva je bila; na koži duboko-crvene ogrebotine ventila nedeljama smo nosili; ali od gume krpan splav na okean me je nosio, Kon-Tiki Balatona, i uveče često smo i kuću gde vatra stanuje videli: mehuri lave krompirpaprikaša na „petroforu“ su pućkali. Naravno bilo je državnog straha, brige, nikad viđeni očevi, ipak: danas u konsolidiranon vremenu naduvanih čuda od galije šta ne bi dala, ako bi – neka ga i dvadesepet godina haba – ono siromašno vozilo do nas doplovilo; ako bi danas ne-novcem-kupljena godina radosti opet bahnula. Prevod: Fehér Illés

Forrás: Petrőczi Éva legszebb versei, Ab-Art Győr, 2017. 32-33. old.