Vaskó Ági Ott vagyok – Tamo sam

Vaskó Ági Maglód 1953. június 12. –

Ott vagyok Ott vagyok, hol ráhajol az ég a tengerre, hol nap vérétől izzik a bársonyhorizont, s hol a szilaj-szél korbácsolja vágyam, de nem sebezhet halálos szigony. Ott vagyok az aranysárga parton... üres kagylóhéj a lábnyomom, de sóvárgó szívvel várom, hogy ébredő szerelmed majd utánam oson. Ott vagyok, hol a tükörfényes tenger ringatja az azúrkék eget, s ott, ahol lágy hullám fürdeti a vízben úszó fodros-felleget. Ott vagyok minden sirályszárnyon, gyöngyházcsillogású tarajos hullámon; égre szökő, Napban zengő tengerárban, hullámpermet szőtte horgolt csipke-vágyban. Ott vagyok, hol a habok szerelmet dalolnak, s lelkedet tükrözve fölém hajolnak... Engedd! Engedd, hogy beléd hatoljak! Végtelen ölelésre vágyom. Mondd! Mondd, hogy nem vagy álom!

Tamo sam Tamo sam gde more sa nebom se spaja, gde horizont od samta od krvi sunca blista, gde moju čežnju nestašan vetar šiba a smrtonosni harpun ne rani. Tamo sam na zlatnožutoj obali... otisci mojih stopala su prazne ljuske školjke, ali požudno čekam da tvoja tek probuđena ljubav za nmom krene. Tamo sam gde azurnoplavog neba blistavo more ljulja, gde naboran oblak u mekanom valu se kupa. Tamo sam, na svakom krilu galeba na uzburkanom bleštavom valu talasa; u uzavrelosti mora sam šta do Sunca seže, u čipkastoj požudi šta rosa valova plete. Tamo sam gde talasi o ljubavi pevaju i donoseći tvoj lik na mene se saginju... Dozvoli! Dozvoli da prodrem u tvoj duh! Beskonačan zagljaj čekam. Reci! Reci da nisi tek san! Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.poet.hu/vers/155757