Tijana Rakočević Ovo nije stih – Ez nem vers

Tijana Rakočević Podgorica 23. juni 1994. –

Ovo nije stih Ovo je trabunjanje Ovo su kilometarski trenuci U kojima sloboda proviruje i pita ima li koga Neka mi oproste Što ne mogu pisati Kao da sam progutala Deset bilijarskih kuglica Kao da mi je muka Neka mi oproste Neka mi oproste ne znaju šta čine Sve moje oči uprte u sivilo Sve moje poglede zabačene kao Donji Raspamet Delegacije sa riječima poput socijalni dijalog Vi ste gospodo Oličenje svega što mrzim Jad najjadnijeg jada Vi ste gomila malih metaka heftalice Vi ste oni od kojih mi dođe da pobijem Roditelje rodbinu i koga već stignem usput Nužno zlo u nužniku života Psujem kao kočijaš A tako ne rade lijepo vaspitana đeca Neka mi oproste Jer ovo je oproštajno pismo Znate imam randevu sa sedmim spratom Možda to bude jedini broj koji ću voljeti Ako završim na jednoj od onih tendi Kao u filmovima Sedam sedam nula nula Kakva šteta kakva šteta Ovo je mogla biti dobra pjesma Ovo je mogao biti kič u mome stilu Ovo je mogla biti ljubav sa čepovima na ušima Ovako Zadovoljimo se jednim pristojnim Oče naš I natrag u ludnicu Jer sve je ovo priznaćete Jer sve je ovo Tupo Prolazno I ne zanima nikoga

Ez nem vers Karattyolás Kilóméteres pillanat Amelybe szabadság kandikál és kérdi van itt valaki Bocsássanak meg Írni képtelen vagyok Mintha tíz biliárdgolyót Nyeltem volna Mintha rosszul lennék Bocsássanak meg Bocsássanak meg nem tudják mit csinálnak Szemem a szürkeséget látja Tekintetem Alanti Fejvesztésként rejtett Társadalmi párbeszédet kínáló küldöttségek Uraim önök Megtestesítői mindannak amit utálok A legnyomorabb nyomor nyomora Önök a tűzőgép apró lövedékeinek halmazai Önök azok akik gyilkosságra késztetnek Szülőket rokonságot akit éppen érek Szükséges rossz a muszáj létben Csak káromkodok Pedig a jólnevelt gyerekek ezt nem teszik Bocsássanak meg Ez búcsúlevél Találkám van a hetedik emelettel Talán ez lesz az egyetlen általam kedvelt szám Ha valamelyik vásznon fejezem be Mint a filmeken Hetes hetes nulla nulla Milyen kár milyen kár Ez jó vers lehetett volna Ez giccs a magam módján lehetett volna Ez szerelem dugókkal a fülben lehetett volna Így Elégedjünk meg egy illedelmes Miatyánkkal És vissza a bolondok házába Mert mindez vallják be Mert mindez Butaság Átmeneti És senkit sem érdekel Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://zrcalo.me/?p=5115