A remete
Közömbössé válik a nemzet, az otthon, a család.
Később a „lenni vagy nem lenni”
ugyanúgy…
„A
keresőt keresi a
keresett”, OL NOAN OL IPAMIS OL NOASMI,
féllábú faun ül a hordón, lopótök a feje,
Dzsalál ad-Dín Rúmí gázmaszkos
démon-rózsák között ébred,
tudja, csakis a spontán, önfeledt mámor,
az újabb és újabb álmokra eszmélés
teremtő erejű,
a bomló egyensúly mögött kacagó szakrális anarchia.
Vajon az elkészült vers ad-e vizuális élményt?
Vagy a strófák szabályos
téglalapjai alkotnak
kényszer-rímekkel összefűzött
falanx-félét?
Ami jó: szétesőnek tűnik,
kiszámíthatatlanul burjánzó amorf képződmény,
előfordul, tótágast áll egy-egy sora,
csak az extatikus dervis-táncát járó
művész levegővételének ritmusát követi.
Elmosódnak a különbségek.
Eggyé válik Tűz, Levegő, Víz és Föld.
S a folyamatosan gyorsuló körforgás
a
lélek belső rejtelmei felé vonz.
Forrás: http://deakkert.dfmvk.hu/hu/vers/aranyi-laszlo-a-remete
Pustinjak
Nacija, dom, porodica
nezainteresirani postaju.
Kasnije “biti ili ne biti” takođe...
„Traženik tražioca traži“, OL NOAN OL IPAMIS OL NOASMI,
na
bačvi jednonogi faun sedi, glava mu je jurgeta,
Džalal ad-Din Rumi između demon-ruža sa gasmaskama se budi,
zna samo spontana, samozaboravna
opijenost,
uvek nanovo
stvaranje snova
ima moć stvaranja,
iza poremećene
ravnoteže nasmijana sakralna anarhija.
Daje li završena pesma
vizuelan doživljaj?
Ili skladni
pravougaonici strofa sa iznuđenim rimama
nekakav povezan falanks stvaraju?
Što je dobro: čini se da raspada,
nepredvidivo bujajuća
amorfna tvorevina je,
desi se da joj naglavačke samo jedan red stoji, samo ritam uzdisaja
umetnika
prati koji ekstatičan ples derviša pleše.
Razlike se gube.
Vatra, Vazduh, Voda i Zemlja se stapaju.
I neprestano ubrzanje
kolovrata
prema tajnama duše
privlači.
Prevod: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése