Sebestyén
Péter Zalaegerszeg, 1967. július 07. -
a papírrepülő
búcsúja
Zsuzsának
befejeződött egy befejezetlen magány
huszonegy éve kuporgok komoly szerelmed
negatívjai mögött – a ciklonok délidejében –
kihátrál innen a nyár jégverések tesznek
ártalmatlanná minden mozdulatodban
elmondom még
az utolsó legendákat
hajnali dobszó
most nehéz ez a rend
hiába ülsz a
hallgatás holdkrátereiben
csuklómon a
cirkuszos sebeket hiába bámulod
már nincs félelem csak
elszabadultak összes emlékeim –
elmentél elvitted az éjszaka zenészeit micsoda
csata készül e homályban –
sínekre hanyatlik szédülő fej –
mire megjössz a gótika égbeemelkedik
arany madaraid köröznek a fölégetett
városok felett
túl soká vártam a
hóesésre
az elektromosság
lényegét hiába tudom
papírrepülőket hajtogatok nevetésedből
a szélbe lököm őket pulzusom ötperces halálakor
galambcsőrökben végzet se föld se olajág
hallgatnak
várnak amíg
a pórusokon
kivérzik minden idő
Forrás: a
szerző
oproštaj letilice
od papira
Žužani
završila se jedna nezavršena samoća
dvadesetjednu godinu iza negative
tvoje ozbiljne ljubavi čučim – u podne ciklona –
leto se odavde povlači iz svakog tvog pokreta
tuče me onesposobljavaju
ispričaću još
poslednje legende
jutarnja bubnjava
težak je sad taj red
zalud sediš u mesečevim
kraterima šutnje
na ručnom zglobu
zalud gledaš rane ćeretanja
više nema straha
uspomene su mi se oslobodile .
otišla si odnela si muzičare noći u tom mraku
kakva borba se sprema –
omamljena glava na tračnice se spušta –
dok stigneš gotika se do neba diže
iznad popaljenih gradova tvoje
zlatne ptice kruže
predugo sam čekao
sneg
zalud poznajem
bit elektriciteta
od tvog osmeha letilice od papira pravim
pri
petominutnoj smrti mog pulsa u vetar ih guram
usud u kljunu goluba nit je zemlja nit je grana masline
ćute
čekaju dok
putem pora vreme
ne iskrvari
Prevod: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése