Aranyi László Keszthely 1957. április 26. –
|
Szeretők
Ágyunk oltár. Istenünk
elfajult eksztázis,
eggyé vált Kettő meztelen Hold alatt. Androgün-tükör: az ,,Én" ősi rejtélyei a másik gyönyörében feltárulnak. Lebeg és merül ami megnyilvánul. Mohó a Nász-óceán. Nincs hab. Sem üledék. Túl tört egyensúlyon, túl az érzékelhetőn egymáshoz bújik két szökevény. Zár zokog... Enged... Nyársra húzva rúgkapál. Kopoltyú az ajtó. Búvárharang a ház. |
Ljubavnici
Oltar je krevet. Izopačena ekstaza je naš bog,
Dvoje pod
golim Mesecem sjedinjeni su.
Androgin-ogledalo:
drevne tajne „Ja“
u slast
drugog se otkrivaju.
Lebdi i tone
što se pojavljuje.
Pir-okean je
nezasitan. Nema pene. Niti taloga.
Iza
slomljene ravnoteže, iza opaženog
dva begunca se
priljubljuju.
Plače
brava... Popušta... Na ražnju se koprca.
Vrata su
škrge. Kuća je keson.
Prevod:
Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése