Cseke Gábor Megosztott magány – Podeljena samoća

Cseke Gábor Kolozsvár, 1941. július 29. –

Megosztott magány Az öregség találkozik a kályhasuttal. Ez, valahogy, elkerülhetetlen. Tisztességgel köszönnek egymásnak. Az öregség pedig, aki már jócskán eltörődött, csöndesen megkérdezi: "Öledbe fogadsz-e?" A kályhasut eddig mindenkit befogadott, aki nála keresett menedéket. A fekete macska már régi-régi lakója. Miért ne fogadná be hát az öregséget is? És ha már befogadta, akkor az öregség kénytelen megosztani a helyét a macskával, aki, mert régebbi vendég, tudja a szabályt: mindaddig ura maradhat a helyzetnek, amíg simulékonyan viselkedik. Miért is ne tenné? Kedvére való az életfogytiglanig tartó, megosztott magány.

Podeljena samoća Sretne se starost sa zapećkom. To je nekako neižbežno. S poštovanjem se pozdravljaju. A starost, koja je već podosta oronula, tiho upita: “Primaš li me u svoje krilo?” Do sada zapećak je svakoga, ko god je kod njega utočište tražio, primio. Crna mačka je već odavno njegova stanarka. Pa zašto ne bi i starost primio? I kad nju je već primio, starost svoje mesto neminovno mora sa mačkom deliti, koja, kao starija sustanarka zna nepisano pravilo: sa situacijom dotle može vladati dok se pristojno ponaša. Pa zašto ne bi i tako ponašala? Po volji je ta, za večnost podeljena samoća. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://mek.oszk.hu/11900/11954/11954.htm#942