Márkus László föl – gore

Márkus László Miskolc 1955. február 13. –

föl szárnyakat adj mankó helyett uram erőset a sasét ha kérhetem pilleszárnyakon csak csapongnék csalóka fény vagy csábító csillagfürt körül magasba törni vágyom föl föl föl egyre följebb magasra a felhők fölé honnan már csak porszem az ember s eltörpül minden mit alkotott távoli tájakra vágyom gigászi bércek közé hol szerény gyopár honol ott raknék új fészket veled hogy ne érhessen el ne húzzon le e halódó világ tengernyi baja 2018. 07. 20.

gore gospode moj umesto štake krila mi daj jaka ako smem moliti orlovske krilima leptira bi tek oko varljive svetlosti ili primamljivog snopa zvezda lebdeo visina me mami gore gore gore sve više u vis iznad oblaka želim gde je čovek samo zrno prašine i sve što je stvarao gubi se čežnja me u daleke krajeve vuče među beskonačne vrhove gde runolist cveta gnezdo bi s tobom tamo pravio da te beda tog sveta na samrti ne dostigne ne povuče 20. 07. 2018. Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző