Kardos M. Zsöte Kiválasztott szerep – Izabrana uloga

Kardos M. Zsöte

Kiválasztott szerep Emlékszel, madarakkal együtt hittünk a repülésben, minden elérhetően ragyogott, vadrózsák illatában virultak nappalok, az éjszaka friss kenyér illatával ébresztett hajnalt. Azóta házakkal telt a mező, nincs helye fészkeknek, hiába térnének vissza, akik messzire mentek meglelni az adott szót. Emlékszel, szappanszagú hajnalokon egymás kezébe adtunk kopott kilincset, befőző lábasban víz, végtelen tenger hullámaiban fürdetett, vadsóskával futtatott lugasban ettük a levest, fillérrel kezünkben, világ volt zsebünkben. Azóta a pénzek nagy halmokba gyűlnek, valahol valakik őrzött kamráiba gyűrten, rongyokon kuporgó gyerek kenyérért sír, luxus áruval telt üzletek ajtói fényesek. Látod minden tavasszal nyílnak ibolyák, talán kevesebb és messzebb a házak koromtól fekete falai között, ahol eltűntek a gyermekkor kerítés nélküli terei. Most autók a legyőzhetetlen sárkányok, plaza tornyokba zárt az aranyhajú lány, közösségi portáloktól remélünk ölelést, lájkokban gyűlik a kimondatlan szeretet. Látod a percek ma is ugyanúgy peregnek, az idő napokat, éveket, életeket hord össze múlni, emlékek hulladékát morzsolják össze szeméttelepek irányítottan gördülő gépei. Most úgy tűnhet jelzéstelen labirintus sötét alagútjaiba rekedt a panasz szava. De az Isteni színjáték hármas útja adott. Téged keres a Hang, kiválasztani szerepedet.

Izabrana uloga Sećaš li se, u let smo zajedno sa pticama verovali, sve je na dohvat ruke sjalo, dani su u mirisu divljih ruža živeli, noć je zoru svežim mirisisom hleba budila. Od onda tratina kućama je puna, gnezda više mesta nemaju, zalud se vraćaju oni koji su datu reč u daljini tražili. Sećaš li se, izlizane kvake zorom mirisa sapuna jedna drugoj smo predale, u loncu voda, juhu smo u beskonačnim talasima mora okupanom, divljom lozom obraslom gaju jele, sa talirom u ruci, svet je naš bio. Od onda novac samo se gomila, negde od nekih čuvanim komorama u dronjcima obavijeno dete za hlebom plače, sjaje vrata skupom robom punih trgovina. Vidiš ljubičice svakog proleća cvate, možda nešto manje i u daljini između čadžavih zidova kuća, gde su neograđeni prostori detinjstva nestali. Sad su auta nesavladivi zmajevi, zlatokosa devojka u tornjeve plaza je zatočena, zagrljaj od društvenih portala očekujemo, neizreciva ljubav u lajcima se gomila. Vidiš terenuci i danas isto tako prolaze, vreme dane, godine, živote na isti način slaže, krhotine uspomena na smetištima dirigovane mašine smrve. Sad možda se tako čini da reč jada u tunele tamnih lavirinta se gubi. Ali data je trojna cesta Božanstvene komedije. Glas tebe traži, de bi ulogu izabrao. Fordította: Fehér Illés

Forrás:  http://comitatusfolyoirat.blogspot.com/2017/09/kardos-m-zsote-versei-kivalasztott.html