Sead Husić Tuzla 28.
april 1986. –
|
Pismo
Napisat ću ti pismo. Evo,
sve stvari koje želim popišem,
uredno i po redu, a ti vidi
kojim ćeš redom ponijeti ih meni.
Besmrtnosti i vječnosti. Pola ljubavi,
pola čežnje. Koplje? Travku?
I ne zaboravi? I sad, znaš to dobro,
srce mi igra kao sat (a mislih srce kuca)
vjerujući kako ćeš me darovati stvarima.
U šumu nemoj zalaziti.
Plašim se? Izaći nećeš onakvim
kakvim si ušao.
|
Levél
Neked
írom a levelet. Íme,
összeírom
kívánságaimat,
érthetően, ragsorolva, te meg eldöntöd,
milyen sorrendben hozod el.
Halhatatlanság és öröklét. Fél szerelem,
fél szenvedély. Gerelyt? Gyógynövényt?
És nefelejtset? És most, jól tudod,
szívem óraként jár (á, arra gondolok, dobog)
adományaidat várja.
Erdőbe ne menj.
Félek? Onnan, amilyen vagy
nem jössz ki.
Fordította:
Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése