Mehmed Đedović Knjige tvrde – Könyvek állítják

Mehmed Đedović Miljanovci 18. decembar 1970. –

Knjige tvrde Kazuju da je nekada Bilo vrijeme U kojem su ljudi umirali od starosti Nosali tu starost dugo Ko dobre, kožne čizme Pa kad se nanosaju Legnu i umru Samo tako Bio je vele Duži dan Veselije proljeće Više djece i Smijeha više I još je kažu Jesen jesenovala Dok sve ne požuti Davalo rodne godine I dobre ljude Tucalo krupne jabuke I tave pekmeza peklo Mirisalo na pokošenu travu I zemlju A dani polako Ko umorni pješak uz brdo Rika jelena I hladna voda s izvora I sretne Koji se otvoreno Vole Umjesto da se Tajno mrze I raduju se Vremenu sa svojim dragom Kazuju knjige Nekad su zvonile noći Ko curinski smijeh na sijelu I niko nije žurio Gledao na sat Javljao se na mobitel Strahovao na poslu Samovao bez posla Niko nije mogao ni zamisliti Da će doći vakat Iz kojeg će iscuriti sva radost Ko kroz sito voda Da će stati i Pouzdan sat na navijanje Kojem je pukla opruga U najboljim godinama Ukopati se Na nogama I tako napuštati svijet Kao da bježe Unazad U dvadesetim, u tridesetim, U mladim i zrelim... Knjige tvrde Da su nekada bila Sretnija vremena Ali knjige više niko ne čita A i ne znam Može li se i njima Vjerovati baš na svaku... (Mehmedaliji Buci Dragiću, Jula, 2018. godine)

Könyvek állítják Azt mesélik Egykor Az emberek öregen haltak meg Aggságukat kitartó bőrcsizmaként Hosszan cipelték És miután kihordták Lefeküdtek és meghaltak Csak úgy Azt mondják Hosszabbak voltak a napok Vidámabb a tavasz Több volt a gyerek és A mosoly És még arról is beszélnek Ősszel míg a levelek sárgultak Ősz volt Termékeny éveket hozott És jó embereket Almaszüretet Lekvárfőzést Frissen kaszált fű Illata szállt A napok meg lassan teltek Fáradt gyalogosként menetelnek Szarvasbőgés Friss forrásvíz És talákoztak Akik szeretik Egymást Titkos gyűlölet Helyett Örültek a kedvessel együtt Töltött perceknek Könyvekben áll Egykor az éjjelek Lánykacajtól voltak hangosak Senki sem sietett Órájára nem nézett Mobiltelefonhívásra nem jelentkezett Munkahelyén nem félt Nem munkanélküliként élt És elérkezett A hihetetlennek tűnő idő Amelyen keresztül mint szitán a víz Elfolyt az öröm És megállt a biztonságosnak tartott Felhúzható óra Mert legjobb éveiben Rugója eltörött Állva Önmagukat beásva Hagyják el a világot Mintha menekülnének Visszafelé A huszas, harmincas, A fiatal, érett... Könyvek állítják Egykor Boldogabb idők jártak De könyveket már senki sem olvas És nem tudom Éppen mindegyiknek Lehet-e hinni... Dragić Buco Mehmedalijának 2018 júliusa Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor