Darko Daničić Nelagodnost – Szorongás

Darko Daničić Ljig 21. januar 1961. –

Nelagodnost

Život se sastoji od malih nedovršenih usamljenosti.
Gužvaš ga kao neposlato pismo,
diskretno ga premećeš iz džepa u džep –
tamo gde će manje da žulja.
Ima li svrhe dopisati po neki red,
sudbini reći nekoliko prisnih reči
kao ćutljivom prijatelju uz pivo koje se mlači.
Zadobiti naklonost nemirnih snova,
kao što usamljena silueta čamca u sumrak
uliva poverenje mirnoj reci,
pa joj ona dopušta da uskim šavom zaceli
slatkovodni mesec na svom licu.

Uvek kad se probudiš u ovoj ulici, zauzmeš
isti oblik, posegneš za istim pokretima, za istim glasom,
jer treba biti samerljiv sa zadatim izgledom
i sopstvenim dokumentima – da bi te poznale ptice,
i sunce, da izbegneš neprijatne molbe prosjaka i izbeglica,
da bi uvek na isti način prodavcu na uglu rekao
„dobar dan“ i „dobro veče“, da bi, najzad,
pripitomio život zbunjenog neznanca
u sopstvenoj koži.

Ta samoća koje se hvataš, samo je oblik tišine
prikladan ljudskom korišćenju,
čapljasta sojenica na kratkom dahu,
i dok se preneš, već poruka puni etar ponoćnog radija:
Pospana noć će zameniti svetove.

Nećeš znati ko je pevao, zaboravićeš da si išta imao,
ne prepoznajući tonove crnih dirki u kupoli
smalaksalog neba, dok ti neželjeno nasledstvo
neprestano raste u rukama.

Izvor: http://eckermann.org.rs/article/masta-onostranog/

Szorongás

Az élet apró, befejezetlen magányokból áll.

Feladatlan levélként gyűröd,

visszafogottan egyik zsebből a másikba rakosgatod –

oda, ahol kevésbé nyom.

Érdemes-e egy-egy sorral megtoldani,

néhány meghitt mondatot intézni a sorshoz,

mint szótlan baráthoz, sörözve.

Elnyerni a nyugtalan álmok jóindulatát,

mint ahogy alkonyatkor a csónak magányos árnya

a nyugodt folyó bizalmát megszerezve

engedélyt kap, hogy arcán az édesvizi holdat

leheletnyi öltésekkel gondozza.

Ébredéskor ebben az utcában mindig ugyanazt az alakot

veszed fel, ugyanazokat a mozdulatokat, hangokat ismétled,

mert az adott külalakkal és okmányokkal

összhangban kell lenni – hogy megismerjenek a madarak

és a nap, hogy a koldusok és a menekültek panaszait elkerüld,

hogy a sarki árusnak „jó napot“ és „jó estét“

mindig ugyanúgy köszönhess, hogy végül

a bőrödben lakó zaklatott idegen

életét megfékezhesd.

A magány, melyhez ragaszkodsz, csak a csend

emberi használatra alkalmas alakja,

röpke éltű kócsaghoz hasonló lény

és mire feleszmélsz, az űrt már az éjféli rádió üzenete tölti be:

Bágyadt éj váltja fel a világot.

Nem tudod majd, ki énekelt, elfeleded, hogy bármid is volt,

a fáradt ég boltozatán nem ismered fel

a fekete billentyűk árnyalatait, tenyeredben meg egyre csak

a nemkívánatos örökség nő.

Köszönöm Sipos Tamásnak és Sebestyén Péternek a fordítás során nyújtott értékes kiegészítéseket.

Zahvaljujem se Tamašu Šipos i Peteru Šebešćen za dobivene korisne savete tokom prevođenja.

Fordította: Fehér Illés