Katarina Milanović Kruševac,
26. avgusta 1994. –
|
Sloboda
Lomi!
Užas koji
rastura.
Idem ka
svetlu.
Ruka koja
sputava.
Ti stojis na litici.
Krila širiš bežeći.
Stani!
Čekaj da
izrastu meni.
U visine da
se vinem.
Lance da
pokidam.
Da razorim
svaki čas proklet.
Tvojom
svetlošću da obasjam svet.
Stani!
Bacam hiljade lisica.
Sloboda.
Život koji
ubija.
Stani!
Prospi se po
drugima.
Kaži.
Nek' čuju da
si živela.
|
Szabadság
Törj!
A
megsemmisítő iszonyat.
A fény
felé haladok.
A visszahúzó
kar.
Te
állsz a sziklán.
Szárnyaidat menekülve tárod ki.
Állj!
Várd
meg, hogy nekem nőjön ki.
Hogy a
magasba szállhassak.
Hogy a
láncokat szétszaggassam.
Hogy
az átkozott perceket elpusztítsam.
Hogy fénybe
az űrt veled borítsam.
Állj!
Eldobom
a bilincseket.
Szabadság.
Fojt a
lét.
Állj!
Szóródj
szerteszét.
Szólj.
Hadd
hallják – éltél.
Fordította: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése