Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2018. augusztus 27., hétfő

Katarina Milanović Sloboda – Szabadsság


Katarina Milanović Kruševac, 26. avgusta 1994. –

Sloboda

Lomi!
Užas koji rastura.
Idem ka svetlu.
Ruka koja sputava.
Ti stojis na litici.
Krila širiš bežeći.
Stani!
Čekaj da izrastu meni.
U visine da se vinem.
Lance da pokidam.
Da razorim svaki čas proklet.
Tvojom svetlošću da obasjam svet.
Stani!
Bacam hiljade lisica.
Sloboda.
Život koji ubija.
Stani!
Prospi se po drugima.
Kaži.
Nek' čuju da si živela.
Szabadság

Törj!
A megsemmisítő iszonyat.
A fény felé haladok.
A visszahúzó kar.
Te állsz a sziklán.
Szárnyaidat menekülve tárod ki.
Állj!
Várd meg, hogy nekem nőjön ki.
Hogy a magasba szállhassak.
Hogy a láncokat szétszaggassam.
Hogy az átkozott perceket elpusztítsam.
Hogy fénybe az űrt veled borítsam.
Állj!
Eldobom a bilincseket.
Szabadság.
Fojt a lét.
Állj!
Szóródj szerteszét.
Szólj.
Hadd hallják – éltél.

Fordította: Fehér Illés
Izvor: https://hiperboreja.blogspot.com/2016/10/poezija-i-proza-katarina-milanovic.html

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése