Faiz Softić Razgovor s ocem – Apámmal beszélgetve

Faiz Softić Vrbe kod Bijelog Polja 1958. –

Razgovor s ocem Više se nećeš radovat kišama kad upekne zvjezdan i vjetrovi suhi oblake modre krenu od Pešteri. Nebo je ostalo prazno ko prestolje. Potonuli su debeli otkosi i prve jagnjice – radost tvoja. Oprosti što ti ne mogah biti na ispraćaju što te ne spustih na spavanje i prvi grumen zemlje na tvoj drveni jorgan ne baci ruka moja. Na mrtvoj straži čujem neko zbori. Mio glas zove ispod zemlje. Kad se brda crna zaodjenu maglom vidim tvoju sjenu u ogledalu. Znam: Sestra je plakala, kravu dok je muzla. Osman je pušio pokraj svježe humke. Majka je svunoć čekala nekog lomeći ruke.

Apámmal beszélgetve Nem örülsz többé az esőnek ha forr a mennybolt és a száraz szelek Pešter* felől kék felhőket sodornak. Mint a trón üres maradt az ég. A sűrű rendek és az első barik melyekben örömöd lelted – elsűllyedtek. Bocsáss meg, hogy nem kísérhettelek ki, hogy fejedet nem hajthattam nyugovóra és fatakaródra az első rögöt nem az én kezem dobta. Virrasztáskor hangokat hallok. A föld alól kedves hang szólít. Mikor köd borítja a fekete hegyeket, árnyékod látom a tükörben. Tudom: A tehenet fejve nővérem zokogott. Osman** a friss hant mellett cigarettázott. Anyám kezeit tördelve egész éjjel várakozott. * Pešter (Pester) – fennsík Szerbia-Montenegró határán **Osman (Oszman) – muzulmán férfi név Fordította: Fehér Illés

Iz zbirke: Dok vode teku. NVO Centar za kulturu –Bihor, 2016. 17. str.