Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2018. augusztus 6., hétfő

Đorđe Šćepović Doživotna sloboda – Életfogytiglani szabadság


Đorđe Šćepović Podgorica 6. aprila 1983. –


Doživotna sloboda

Čelobrdo, oktobar, jeseni gospodnje. Tu smo, tu su. Mi i oni. Ljudi koji se poznaju, ili ne poznaju. To na koncu nije ni važno. Ljudi su pozvali neke druge ljude. Da budu ono što inače jesu. To su jedina očekivanja, da budemo Mi.
Ja sam Đorđe, i ja sam pjesnik, tako bi mogla početi seansa kod nekog važnog psihoterapeuta, ili sastanak Društva za odvikavanje od poezije. I tako redom, Faruk, Zvonko, Dino, Saša, Asja i drugi, pozvani od drugih, Vesne, Gorana i Đorđa. Pozvani u Doživotnu slobodu, da, to je pitanje na koje ćemo odgovoriti, ili nećemo, niko nas neće pogubiti ako ne odgovorimo, niko nas neće slaviti ako odgovorimo. Dan drugi donio je početak misije, dan drugi donio je drugačije riječi, i drugačije ljude koji različito opšte sa tom davno izrečenom nadrealističkom sintagmom Doživotna sloboda!
Mučimo se, snebivamo se pred njom, strah nas je da ne pogriješimo u otključavanju starog nadrealističkog kazamata. Slobodni da pogriješimo, slobodni da ne pogriješimo, kako god, mi smo tu. Jedni odlaze, drugi dolaze, neki su u međuprostoru, ispraćaju jedne, dočekuju druge.
Čelobrdsku rezidenciju ovih dana pohodi  muzika, poezija, pečenje rakije i pravljenje vina, umjetnost kuhinje demonstrira Goran, svakodnevno. Na večerima u konobi ravnopravno učestvuju muzika i tekst, katkad ih prekine neka od mnogobrojnih don huanovskih avantura lokalnog Galeba, s egzotičnim nadimkom LA.
Amon Ra je naklonjen ovih dana, u njegovoj smo milosti, u vodi operemo sve naše grijehe, rekao je jedan od nas.
Doživotna sloboda je konstrukcija, nešto poput mita, ako mene pitate. Drugi će biti slobodni da se slože, ili ne, svejedno. U jedno sam sasvim siguran, Doživotna sloboda je ujedinitelj, saveznik, upućeni na nju, upućeni smo jedni na druge.
I da, zbog nje će rokenrol i poezija ipak biti jedno, ili opet biti jedno, kako vam drago. Bar tih nekoliko sati u lokalnom kafeu.

Életfogytiglani szabadság

Cselobrdo*, október, az Úr őszén. Itt vagyunk, itt vagyunk. Mi és ők. Ismerősök és ismeretlenek. Ez tulajdonképpen nem fontos. Valakik valakiket meghívtak. Hogy olyanok legyenek, amilyenek. Egyetlen elvárás, legyünk Mi.
Gyorgye vagyok, én is költő vagyok, így kezdődhetne egy fontos pszihiáternél, vagy a költészettől elvonókúráért felelős Társaságnál a szertartás. Sorolom, Faruk, Zvonko, Dino, Szasa, Aszja és mások, akiket Vesna, Goran és Gyorgye hívott meg. Az Örök szabadságba hívottak, igen, ez a kérdés, amire vagy válaszolunk, vagy nem, fejünket senki sem veszi, ha nem válaszolunk, senki sem ünnepel, ha válaszolunk. Másnap, a misszió kezdetén, a második napon másmilyen szavakra és másmilyen embere ébredtünk, akik a régen kiejtett Életfogytiglani szabadság szürrealista kifejezéssel különbözően szeretkeztek!
Gyötrődünk, küszködünk előtte, a régi szürrealista földalatti bejáratot kinyitva félünk, nehogy tévedjünk. Szabadon tévedhetünk, szabadon javíthatunk, bárhogyan is, mi itt vagyunk. Egyesek jönnek, mások, mennek, vannak térközben lévők is, vannak kikísértek és vannak köszöntöttek.
A Cselobrdo-i rezidenciát ezekben a napokban a zene, a költészet, a pálinkafőzés és a borkészítés ostromolja, a könyhaművészetet Goran mutatja be, naponta. Esténként a fogadóban a zene és a szöveg egyenrangúan szerepelnek, néha megszakítja őket a helybeli Galeb LA szokatlan melléknevet viselő, Don Juan-i ihletésű lovagja.
Ámon ezekben a napokban nagylelkű, kegyes hozzánk, a vízben minden bűnünket lemoshatjuk, mondta közülünk valaki.
Ha engem kérdeztek, az Életfogytiglani szabadság mondához hasonló szerkezet. Hogy ezzel kik értenek egyet vagy sem, mindegy. Egyben biztos vagyok, az Életfogytiglani szabadság egyesít, szövetséges, akik szolgálják, egymást szolgálják.
Ja igen, miatta a rock and roll és a költészet egybe forrnak vagy ismét egyek lesznek, kinek hogyan tetszik. Legalábbis erre a néhány órára, a helyi vendéglőben.

*Cselobrdo (Čelobrdo) helység Montenegróban, Budva közelében. A 2003.-as évi népszámlálás szerint 5 (öt) lakosa volt.

Fordította: Fehér Illés
Izvor: http://www.seecult.org/blog/dozivotna-sloboda-dorde-scepovic

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése