Đorđe Balašević Do dna – A végtelenségig

Đorđe Balašević Novi Sad 11. maj 1953. –

Do dna

Napiši, brate nešto i o Ovima
Znao si foru da se stih očeliči
Napiši nešto, makar sitnim slovima
Ne budi jaje, to na tebe ne liči;
Provali rimu za notornu laž, za dubok uzdah posustalog sna
Rimu za tminu i tišinu na dnu dna.

Opleti, brale, i ne udaraj lament
Na taj smo fazon majmune i prizvali
Smrada sa farme pustimo u parlament
Onda se krstimo kad nešto izvali;
Otkad je sveta i veka i nas, najveće protuve prigrabe vlast
Rasturi svatove pijani svat, bratija proglasi grabež za Krstaški rat.

Dno dna.
Al’ sve je to već viđeno.
Dno dna.
Svi trpimo postiđeno.
Dno dna.
No, i spore sveće dogore i film se prekida.

Dno dna.
Skupštinski leb bez motike;
Dno dna.
To spada u narkotike
Sa te se igle ne skida.

Znam, nije lako, sve se manje-više zna
Velike reči sićušne su postale
Nađi bar nešto što svetluca na dnu dna
Izvedi neki trik za nas Preostale;
Siđi u taj bunar, uklet i tih
Sve naše novčiće otkrij za Njih
Za klince čiste i zbunjene
Raščini sve naše želje neispunjene…

Dno dna.
Hleba i audicija.
Dno dna.
Sreća je teška cicija.
Dno dna.
Ostare deca na draftu na asfaltu, u zlu;

Dno dna.
Mogli bi biti giganti
Al’ sve su više migranti
U svojoj zemlji, na svom tlu.

Dno dna.
Kliče se nebulozama
Dno dna.
U inat dijagnozama
Dno dna, i isti krezubi statisti mlate barjakom.
Dno dna.
I što je više štrajkova
Dno dna pazari više lajkova
Onaj opsenar.com…

Izvor: http://balasevic.in.rs/djordje-balasevic-dno-dna-tekst-nova-pesma-2017/

A végtelenségig

Testvér, írj valamit Ezekről is

Tudtad a sorok megedzenek

Írj valamit, ha kis betűkkel is

Ne légy puhány, nem rád vall;

Faragj rímet a hazugságról, a megrekedt álom sóhajáról,

A nap mélyén rímet a sötétről és a csendről.

Indulj, bratyó, ne síránkozz

Majomszokás

Engedjük az országházba a tanyabűzt

Majd vetjük a keresztet ha szövegel;

Amióta világ a világ, a hatalmat a legnagyobb bitangok bitorolják

Ittas vendég zavarja szét a násznépet, testvére rablásra, Keresztes háborúra buzdít.

A végtelenségig.

Ám mindez már köztudott.

A végtelenségig.

A megalázást mindannyiana tűrjük.

A végtelenségig.

De a lassú gyertya is csonkig ég és elszakad a film.

A végtelenségig.

Kapa nélküli kenyér az országházból;

A végtelenségig.

Kábítószer, ezt a tűt

Elvetni lehetetlen.

Tudom, nem könnyű, minden köztudott,

A nagy szavak jelentéktelenné váltak,

A mély mélyén legalább valamit találj, ami fénylik,

Számunkra, Megmaradottakra mutass be valami trükköt;

Ereszkedje le abba az átkozott, csendes kútba,

Mutasd meg Nekik érmeinket,

A romlatlan és zavarban lévő kölykök előtt

Tisztázd teljesítetlen kívánságainkat...

A végtelenségig.

Kenyeret és próbafellépést.

A végtelenségig.

Valódi fösvény a szerencse.

A végtelenségig.

A gyerekek az aszfalton bűnben nevelkednek;

A végtelenségig.

Lehetnének óriások,

De egyre csak migránsok,

Hazájukban, saját földjükön.

A végtelenségig.

Mondogatják a balgáknak

A végtelenségig.

Dacolva a valósággal

A végtelenségig és a zászlót ugyanazok a csorba statiszták lengetik.

A végtelenségig.

És minél több a sztrájk

Annál több a “lájk”

Az opsenar.com…

Fordította: Fehér Illés