Čarna Popović Dan manje-više – A nap kevesebb-több

Čarna Popović Pančevo 1989. –

Dan manje-više

Sanjaš
apokalipsu
a                                                                   nije to promašena tema
stvarnost
ti                                                                   nam
nam                                                              ti
se obrušila
na stopala                                                   dajem ti sve

Juče
ili danas                                                      daću ti sve
apokalipsa danas
sekao si nokte
nad iluzijama
a                                                                 smeh je bio grejalica
stvarnost
ti                                                                 nam
nam                                                            ti
se digla
na jagodice                                                dodirujemo se kišobranom

nisu to implanti

iskočilo je                                                 iz naše stvarnosti
nakon neuspešne
hirurške operacije                                     zakrpljeno
sunce
nije sanjalo
apokalipsu                                                 nije se stidelo zakrpa kao oblaka

pitala sam
doktora u sebi                                           koliko košta da me ostavi rašivenu
da li će stati
da ga pogleda

doktorski

naturalista                                                  vozi bicikl

sanjaš
apokalipsu
a                                                                 neka bude promašena tema
stvarnost
ti                                                                 nam
nam                                                            ti
se obrušila
na stopala                                                   dala sam sve
a
ni reči                                                         o savršenom
o
kiši
nije to
promašena tema                                          ne žalim ovu polumokru potkošulju

o kući
suncu
kući svile                                                     u kući straha
i ova
potkošulja
nije od svile                                                a klizi toplota

mazi                                                            kišobranom mazi
mokra
naturalistički                                               volim te, naturalisto
ne promašuje
nijedan organ                                              koliko košta da promaši

gledam u                                                     bačene nokte
makazice
neka bude zamena                                      ne menjaj stvarnost
subjekta
ti                                                                 nam
nam                                                             ti
u
juče                                                             ostao si
ili
danas                                                          tu     

nisi                                                              otišao
više                                                             još više
iluzija                                                          nedosanjana

sve si                                                           manje
više                                                              manje
realan                                                          sanjan
a jagodice
sve osetljivije                                              za realnost

raspričale se                                                tišine

naturalisto
ne voliš to
a                                                                  toliko ćutiš
kiša nam se
raspričala
odjekuje do                                                 bezdana
gaćica

hirurški
ih skidam                                                    presvisam

ceni to
kiša                                                              grad
dok
sada
ja sanjam
apokalipsu                                                  danas
a                                                                   juče
ti                                                                   nam
nam                                                              ti
presvestan sebe                                         nesvestan mene

Izvor: http://agoncasopis.com/arhiva/stari_sajt/broj_5/poezija/3-carna%20popovic.html

Egy nap kevesebb-több

Apokalipszisről  

álmodsz

de                                                       ez nem célt tévesztett téma

a valóság

te                                                        ránk

ránk                                                    te

lábfejünkre

omlott                                                mindent neked adok

A tegnap

vagy ma                                             mindent neked fogok adni

a ma apokalipszise

körmödet

látomások felett vágtad

de                                                       a melegítő nevetés volt

a valóság

te                                                        ránk

ránk                                                    te

az arccsontra

nehezedett                                          esernyővel érintkezünk

ez nem beépített szövet

kilökött                                             valóságunkból

a sikertelen

műtét után                                         foltozott

akpokalipszisről

a nap

nem álmodott                                    a felhőket mint foltot nem szégyellte

megkérdeztem

magamban az orvost                          mennyibe kerül hogy szétfesletten hagyjon

hajlandóe

megvizsgálni

orvosként

naturalista                                          kerékpárt hajt

apokalipszisről

álmodsz

de                                                      legyen célt tévesztett téma

a valóság

te                                                       ránk

ránk                                                   te

lábfejünkre

omlott                                                mindent odaadtam

de

egy szót sem

az

esőről

ez nem

célt tévesztett téma                            nem sajnálom ezt a nedves alsóinget

a házról

napról

selyemházról                                       az iszony házában

és ez

az alsóing

nem selyemből van                            ám siklik a meleg

cirógat                                               esernyővel cirógat

nedves

naturalistaként                                  szeretelek, te naturalista

egyetlen szervet

sem téveszt el                                   mibe kerül ha célt téveszt

nézem                                               a körömdarabokat

az ollót

hát legyen                                         a valóságot ne változtasd          

alanycsere                

te                                                      ránk

ránk                                                  te

a

tegnapra                                           itt

vagy

mára                                                 maradtál

nem vagy                                         elmentél

többé                                                elkerülnek

illúzió                                               az álmok

egyre                                                kevesebbet

inkább                                              kevesebbet

valószerű vagy                                 álmodok

arccsontod meg

egyre érzékenyebb                           a valóságra

hajtogatja                                         a csend

te naturalista

ezt nem szereted

ám                                                    csak hallgatsz

az eső

hajtogatja

a tangáig                                           a mély szakadékig

visszhangzik

sebészként

szedem le                                         belehalok

becsüli ezt

az eső                                               a város

míg

most

az apokaliszisről

én álmodok                                      ma

de                                                       tegnap

te                                                        ránk

ránk                                                    te

becsülöd magad                          lebecsülsz engem

Fordította: Fehér Illés