Gojko Božović
Pljevlja 2. maj 1972. –
|
Iznad vode
Osećao sam da tonemo.
Voda je prodirala u temelje broda,
Voda, masna, crna voda,
Teška kao zemlja,
A mi smo napustili palubu
U nerazrešenoj svađi
I sišli u donji svet,
Među vodu i mulj,
Zamišljajući granice potpalublja
Kao granice jednog okončanog sveta.
I niko nije hteo da podigne pogled,
Kako bi zadržao glavu iznad vode
I sagledao obrise ostrva,
Obećanje dalekog kopna.
Osećao sam da tonemo.
Nešto jače od vode zazivalo nas je u vodu.
Nešto staro kao voda.
|
Víz felett
Éreztem, merülünk.
A víz a hajófenékbe hatolt,
Víz, olajos, fekete,
Föld-nehéz víz,
Mi meg perlekedve
Hagytuk el a fedélzetet
És az alvilágba ereszkedtünk,
Vízbe és iszapba,
A hajótér határait egy véget ért világ
Határaként tudatosítottuk.
És tekintetét senki sem akarta
felemelni
Hogy fejét a víz felett tartva
A távoli szárazföld ígéretét,
Valamely sziget körvonalait, megláthassa.
Éreztem, merülünk.
A víztől valami erősebb húzott bennünket a vízbe.
Valami hajdani akár a víz.
Fordította:
Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése