Markovics Anita Búcsú – Oproštaj

Markovics Anita Pécs ??? –

Búcsú

Ez a nyár a hippi-korszak.
A hajakban margarét' és hajak a réteken elterülnek,
és a hátakon hangya, lábujjakon szél.
Innen az álmok elkerülnek.
Mert mi magunk lettünk azok.
Nyakakba súgott szédület: hogy minden, de minden halott,
csak mi vagyunk, és a szél-vegyület,
amit a távol bőrünkről lehúz,
az illat, a szerelem, mikor szétrepül
kutyától megrettent fácán és hiúz.
Ide csak a görcsösség jár.
Odaát húznak már vadliba-szavak.
Vadak is, buták is, és messzire mennek,
fecskék gyomrukban viszik már a nyarat.
Vissza sem fordulnak hello-zni.
Nem marad a dérben se búcsú, se mozdulat.

Forrás:

Oproštaj

To leto je hipi-era.

U kosama stanarica a kose se na livadama prostiru,

mrav je na leđima, vetar na nožnim prstima.

Snovi odavde odlaze.

Jer smo oni mi postali.

U vratove šaptana omama: da sve, ali baš sve je mrtvo,

samo mi postojimo i vetar-spoj

šta sa naše kože daljina svuče,

miris, ljubav, kad od psa prestašen

fazan i ris razleti.

Ovamo tek zgrčenost stiže.

Preko već reči divlje guske plove.

I divlje su, i glupe su i daleko idu,

laste proleće u gušama nose.

Ni ne okreću se da bi se rastali.

U mrazu ni oproštaj, ni pokret ne ostane.

Prevod: Fehér Illés