Petar Matović Kao Gang – Mint a Gangesz

Petar Matović Užice 12. jul 1978. –

Kao Gang Potrebno je malo dosade kako bi osetio stvari. Recimo: avgust, sediš na obodu kreveta u kamenoj mediteranskoj kući, u prijatnom frižideru. Memla se širi iz lepe uspomene. Zuji sve oko makija i grlića mastike. Ne znaš šta ćeš sa leđima pognutim, rukama na kolenima, sa bradom - divljinom koja niče, i ne staje. Stala je jedino kiša, još u aprilu, i zmije se lome poput krtih stena. To je izvan, a suvi vazduh (pusti san bronhija) ne prodire bez pustinjskog peska. Radijske vesti baritoni čitaju pogrebno da bi znao šta je neizlaz, melanholija srasla poput tumora. Kad zatvoriš oči ukloniš se odavde i vidiš teče kredit, kao Gang. A kako?!, kad nema više nikakvih snegova da se otope.

Mint a Gangesz Hogy ráérezzél a létre, némi unalomra van szükséged. Mondjuk: augusztusban, tengerparti kőházban az ágy szélén, kellemes hűtőben ülsz. Nyirok árad a kedves emlékből. A bokros és masztika körül minden zsong. Görnyedt hátaddal, kezeddel a térdeden nem is tudod, mit tegyél, na és szakáladdal – a sarjadó, meg nem álló rengeteggel. Egyedül az eső állt el, még áprilisban, a kígyók is törékeny sziklákként törnek. Ez kinn van, de a száraz levegő (a hörgők csupasz álma) a puszta homokja nélkül nem roncsol. A rádióhíreket gyászoshangú baritonok mondják, hogy tudd mi a kilátástalan, daganatként nőtt hozzád a keserűség. Ha szemed becsukva innen eltávolodsz, láthatod, árad a kölcsön, akár a Gangesz. Hogyan?!, hisz többé hó sehol, ami olvadna. Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://hiperboreja.blogspot.com/2017/09/iz-srecne-republike-petar-matovic.html