Mirko Kopunović Idi – Menj

Mirko Kopunović Subotica 1952. –

Idi Idi,    kreni već jedared uzmi u ruke to malo ti dano sakrij vjetar moćni u njedra plovi oceanom mutnim, bijesnim ne plaši se oluja lomnih, strašnih Idi,    koračaj, možeš ti to nosi svjetlo koje si zanijela svijetlit će ono i nama u tvrđavi oblaka i neba odanim i vjernim sužnjima tvojim Idi,    vratit ćeš se, imaš gdje tvoja te luka uvijek čeka dvori na stijeni izgrađeni kad nedje daleko budeš znaj, uvijek ćeš i ovdje biti

Menj Menj,     indulj végre vedd kezedbe azt a kapott keveset, rejtsd öledbe a hatalmas szelet, zavaros, dühös óceánon vágtass, ne félj a mindent elsöprő viharoktól Menj,     csak előre, képes vagy rá vidd magaddal a meghódított fényt, a felhők és egek birodalmában világítani nekünk odaadó hűséges rabszolgáidnak is fog Menj,     majd visszatérsz, van hová kikötőd a sziklára épített kastély mindig vár ha messzire vet a sors tudd, akkor is itt leszel Fordította: Fehér Illés

Izvor: Mirko Kopunović: Pruži ruku mila SamIzdat, Hrvatsko Akademsko Društvo Subotica 2014. str. 19.