Živko Nikolić Sizif – Sziszüphosz

Živko Nikolić Koprivnica kod Zaječara 13.11.1958. –

Sizif On komad cigle u svoju torbu stavi i drugi mu pridoda, ali krišom, kao da najveću tajnu pohranjuje. I vasceli dan taj dragi teret nosi, zbog njega u vrevi ljudska ramena razmiče, svima se klanja, svima se osmehuje, i autobusima i zidu, i bubama na zidu. Na šalterima, pun ponosa, uporno čeka i ne zna zašto mu je ta građa potrebna, ali oseća u disanju božanski sklad kada se ruka za stopalom pomeri, uzdah koji potom sledi, osmeh koji se od uzdaha otme. Sve je tu, u pravoj meri.

Sziszüphosz Sziszüphosz  követ rakott puttonyába és valaki más is, de suttyomban, mintha a legnagyobb titkot rejtené. És naphosszat cipeli azt a kedves terhet, miatta választ szét vállakat a tömegben, mindenkinek hódol, mindenkire mosolyog, a buszra is, a falra is, a falon lévő bogarakra is. A tolóablakok előtt büszkén várakozik és nem tudja, az az építőkocka miért kell neki, de levegővételkor isteni összhangot érez, mikor a kéz a talp felé közeledik, a sóhaj, ami ezután következik, a mosoly, ami a sóhajból fakad. Minden jelen van, megfelelő arányban. Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://www.kul-tim.net/?p=138#comment-8809