Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2019. február 3., vasárnap

Duško Novaković A gde su smrtovnice – És hol vannak a gyászjelentések


Duško Novaković Podgorica 25. oktobar 1948. –

A gde su smrtovnice

Jedina kafana rasturena
Jedina prodavnica opljačkana

Lopovi su ždrali suhomesnate proizvode
Razbacivali se keksom i bombonama
A na podu su ostavili koliko hoćeš
Lokvastih fleka od isparene mokraće
I osušene suvarke izmeta
A zidove umazali šljivama-brisevima iz dupeta

Na jedinom seoskom trgu
Jedina česma izvaljena iz postolja

Jedini spomenik partizanima
Klati se naheren kao pijandura
To nisu kape na njima, ni zvezde petokrake
Već šest koščatih gladnih vrana cedi sa sebe crninu
A dve čavke je kraduckaju

Nijednog meštatina, ni grlo stoke, nikoga
Po dvorištima tišina naleže na usahlo cveće

Jedina nepolupana sijalica-kruška
Na jedinoj sačuvanoj banderi
Svetli, svetli iako je uveliko dan
I sunce mlako sija iznad nje i gomilice mrtve kokoške

Tačno je, sunce, kao vrhovna sijalica, sija nad svime
Što se kreće, ali sija, takođe, i iznad  predmeta
Koji, kao takvi, u stanju mirovanja, nisu nikakvi doktori filozofije
Koji nas teraju na analitičke pristupe bitku, koji nas gnjave
Tezama, antitezama, zakljucima, grafikonskim i šematskim prikazima
U nastojanju da nam utuve u glavu, šta da nam utuve?

Valjda koliki je u nama, kao i u predmetima oko nas
Razmer ontološkog mraka, šta bi drugo moglo da bude nego to!



És hol vannak a gyászjelentések

Az egyetlen kávéház szétdúlt
Az egyetlen üzlet kifosztott

A tolvajok füstölt hústermékeket habzsoltak
Keksszel és cukorkákkal dobálóztak
A földön elpárolgott vizeletből
Visszamaradt tócsaflekkek
És száraz ürülékmaradványok
A falakon üleperedetű szilvakenetek

A falu egyetlen kútja
Az egyetlen téren kidöntött

Az egyetlen partizánemlékmű
Talpazatán részegként imbolyog
Nem titovka*, sem ötágú csillag ami díszíti
Rajta hat csontos éhes varjú gyászt sajtol magából
Két csóka meg csipeget

Helybelit, jószágot nem látni, sehol senki,
Az udvarokon az elszáradt virágokra csend borul

Az egyetlen megmaradt villanypóznán
Az egyetlen ép villanykörte
Világít, világít, pedig fényes nappal van
És a nap is ragyog, felette és az élettelen tyúkok sokasága felett

Igen, a nap főégőként, ami csak mozog,
Mindenek felett ragyog, a tárgyak felett is
Amelyek, mint olyanok, mozdulatlanok, nem bölcsészek
Akik a lét magyarázatára kényszerítenek bennünket,
Tételekkel, antitételekkel, döntésekkel, grafikonokkal gyötörnek,
Hogy valamit a fejünkbe erőszkoljonak, ugyan mit?

Talán a bennünk és a környező tárgyakon uralkodó
Lételemi sötétség méretét, ezen kívül mi más lehetne!

*titovka – A II. Világháborúban, Jugoszláviában, Tito hadseregében harcoló önkéntesek, majd a Jugoszláv Katonaság különleges alakú, ötágú csillaggal díszített zöld sapkája.

Fordította: Fehér Illés

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése