Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2019. február 6., szerda

Milena Marković početak, neki – kezdetféleség


Milena Marković Zemun 6. april 1974. –


početak, neki

moja prva nova godina bez mame i tate
bila je sa borisom igorom dejanom vesnom jelenom i
tanjom
nisam sigurna za tanju
boris i igor i dejan njima se sviđala tanja
njoj je majka bila izmučena razvedena i bila je sitna i
imala oštar miris
ne znam šta je bilo s tanjom
vesna, ne znam šta je mislila vesna
jelena je bila pametna i sada je profesorka
ja sam volela jednog dripca nikolu a pred njima sam
ga zvala buldog
jer su oni bili pametni a on baš i nije i mislila sam
da će da mi naiđe nešto pristojnije
boris je instruktor ronjenja negde na južnim morima
poslednji put kad sam ga videla
nešto mi je razbio pijan
da je živ i zdrav
dejan se ženi
moja majka je ostala bez para na kasi i bilo je
neprijatno
on joj je platio račun
njoj se nije svidela njegova devojka
ona ne voli sitne žene
ne znam šta je sa igorom
vesna ima decu koju ja neću videti
zato što mi je žao na ljude koji imaju decu
nikola je išao u rat a onda sa dvadeset i jednom
godinom je rešio da se završi
mislim da je taj dan okrenuo telefonom
izvesnu anu
koja je bila najbolja učenica i davala je
da je pipaju za dupe
ona je postala njegova ozbiljna devojka i bili su
zajedno
meni je nailazilo svašta godinama, jednom
bolje od njega, možda dvaput
prva nova godina i niko se nije smuvao
samo smo igrali
i mislili
da nam život neće biti bulja
nego nešto posebno.



kezdetféleség

első apám és anyám nélküli újévemet
borisszal, igorral, dējánnal, vesznával, jelenával és
tanyával töltöttem
tanyában nem vagyok biztos
borisznak is igornak is dējánnak is tanya tetszett
anyja meggyötört elvált és alacsony volt és
erős szagú
tanya sorsát nem ismerem
veszna, nem tudom veszna agyában mi járt
jelena okos volt, most tanárnő
én egy faragatlan nikolát szerettem, előttük csak
buldognak neveztem
mert ők okosak voltak ő meg nem éppen és hittem
jön majd megfelelőbb
borisz valahol a déli tengeren búvároktató
mikor utoljára láttam
részegen egy kedves tárgyamat tört el
isten éltesse
dēján nősül
anyám a pénztárnál pénz nélkül maradt
kellemetlen volt
a számlát ő fizette
a lány, akinek udvarolt, anyámnak nem tetszett
nem szereti az alacsony nőket
hogy igorral mi van, nem tudom
vesznát, akinek gyereke van, nem akarom látni
mert mindenkit, akinek gyereke van, sajnálok
nikola a háborúba ment, majd huszonegy
évesen eldöntötte, nincs tovább
hiszem, aznap felhívott
egy bizonyos annát
aki a legjobb tanuló volt és hagyta,
hogy fenekét fogdossák
annának komolyan udvarolt
együtt voltak
évek során velem sokminden történt, egyszer
talán kétszer tőle jobb jött
az első újév és zavart senki sem keltett
csak táncoltunk
és hittük
életünk nem elherdált
különleges lesz.

Fordította: Fehér Illés

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése