Šimo Ešić Breze kod Tuzle 6.
veljače 1954. –
|
Moja pletilja
Svi spavaju, ni ptice ne lete,
ona sjedi – meni džemper plete.
Prije kiše, prije prve studi,
da išara i oplete grudi.
Prije snijega i prve mećave
da završi leđa i rukave.
Prije mraza i vjetra što duva
da me džemper od studeni čuva.
Da me toplo obujmi po struku
i grije me ’mjesto njenih ruku.
Dok prepliće i dok šare šara,
pletilja mi
po džemperu čâra.
Bâja mi ga mirisom s planine
i mekoćom šumske mahovine.
I upliće trave ljekovite
da me one od svakog zla štite...
|
Kötőnőm
Mindenki pihen, madár se rebben,
ő ül – egyre csak köt, garbót, nekem.
Mire a
hideg esők megérkeznek,
a
díszes első rész készen lesz.
Mire
jő a hó, az égszakadás,
befejezi
az ujját és a hátát.
Mire
itt a fagy, az északi szél,
a kötött garbó már engem véd.
Betarja, védi testemet,
kedvesem helyett melenget.
Ahogy a díszítést készíti,
a kötőnő
garbómat igézi.
A
hegyek friss illatával,
az
erdei moha lágyságával.
Gyógyfüvekkel
is behintette,
hogy a
kórt tőlem elterelje...
Fordította:
Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése