Srđan Gagić Ostrvo – Sziget

Srđan Gagić Novi Grad 15. februar 1988. –

Ostrvo

osvajali smo ostrvo kozjim stazama između 

maslinovih šuma. seoskim putevima prodrli u utrobu
i nazad do vode. ostrvo je krug i to je najvažnije:
spokoj kretanja i prepoznavanje svakog novog
mesta na kom more odbacuje čoveka,
a ovaj, ipak, žudi.

voda opkoli stenu, stena šumu, šuma čoveka i druge
zveri,
a u središtu kao mir i trajanje zriju masline bez obzira
na naša hodočašća

i rekao bi, to je sav svet dok pakuješ gaće
i pomade u carpisa kofer, i vraćaš se onom
što ti pripada
pozdravljaš prazne konture povratka
ostavljajući ostrvo da te nadživi

Izvor: https://libela0.blogspot.com/2019/02/ostrvo-sran-gagic.html?fbclid=IwAR1FPbCbMRuHTCjMUKrYWRKgui-HuQzHyIqDH0bqcsfN1oFGKraFiUncpNk

Sziget

olajfaerdők közötti zergecsapásokon hódítottuk

a szigetet. kövesutakon hatoltunk belsejébe

és vissza a vízhez. kör a sziget és ez a legfontosabb:

a mozgás nyugalma és minden új hely feismerése,

amelyre a tenger az embert veti,

ez pedig, mégis, sóvárog.

a víz a sziklát övezi, a sziklák az erdőt, az erdő az embert és más

vadakat,

a központban meg a béke és folytonosság jegyében érik az olajbogyó

nem törődve

zarándokutunkkal

és mondanám, ez az egész világ, gatyákat és arckrémeket

raksz a koffer mélyére és visszatérsz oda,

ahova tartozol,

a visszatérés üres vonalait köszöntöd,

hátrahagyva a szigetet, hogy túléljen.

Fordította: Fehér Illés