Milan Rakulj Slovenske duše – Szláv lelkek

Milan Rakulj Livno 5. decembar 1985. –

Slovenske duše Našem narodu ne trebaju pokojnici on oplače i živog čovjeka. Bili mi na frontu ili u kafani iako nam je svugdje sloboda cilj kao da uvijek lagano umiremo za nama se osjeća neki majčinski žal. Slovenske duše, na muku navikle, ipak ne prihvataju ništa osim sreće kod nas je tako – po genetskom kodu, nebo je naša glavna teritorija stoga nam je i teško na zemlji. Ko nas ne zna rekao bi da smo u surovoj borbi sa samima sobom a ne u običnom dijalogu sa svemirom; svađamo se i mirimo kao godišnja doba i uvijek nanovo ostajemo naivni. Laici su o nama mislili štošta a pametni baš od nas naučili šta je to ljubav.

Szláv lelkek Nemzetünknek nem kellenek halottak, hisz élőket is elsiratnak. Legyünk mi fronton vagy kávéházban, még akkor is, ha célunk mindenütt a szabadság, mintha mindig lassan elmúlnánk, körülvesz bennünket a gyász. Szláv lelkek, a gyötrődéshez szokottak, ám derűn kívül mást mégsem fogadnak el, így van ez nálunk – genetikai kód szerint életterünk maga az ég, a földön nekünk ezért nehéz. Aki nem ismer bennünket, állítja, kíméletlenül önmagunkkal harcolunk, pedig csak a világűrrel beszélgetünk; mint az évszakok, veszekszünk és békülünk és ismét ártatlanok maradunk. A kontárok rólunk sokmindent összehordtak, a bölcsek viszont tőlünk tanulták meg, mi a szeretet. Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://hiperboreja.blogspot.com/2015/06/tri-musketara-banjalucke-poezije.html