Dejan Aleksić Незаписано у дневник – Naplóban nem jegyzett

Dejan Aleksić Kraljevo, 01. 05. 1972. –

Незаписано у дневник Ветар би долазио дижући у ваздух празне ногавице и рукаве, као брбљиви кројач, бесан на децу која прерастају одећу. Јурили смо кроз дворишта у којима плешу заставе опраног веша. Беше то тврђава доба кројеног по мери сна и безазленства, са стражама вечних коприва. Још понекад, у сну, зашкрипе врата на давно напуштеној кројачници ветра.

Naplóban nem jegyzett A szél üres nadrágszárakat és kabátujjakat lobogtatva, a gyerekekre, mert ruhájukat kinőtték, dühös szószátyár szabóként jött. Az udvarokon zászlókként táncoló kimosott fehérneműk között szaladgáltunk. Az álom és ártatlanság kora által épített, örökös csalánőrökkel körülvett erődítmény volt. Néha még mindig, álmomban, megnyikordul a régen elhagyott szabóműhely széllengette ajtaja. Fordította: Fehér Illés

Izvor: Dejan Aleksić: Једино ветар Имам идеју Краљево 2011.