Jász Attila A törődés alakzatai* – Oblici staranja**

Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –

A törődés alakzatai*

(lovagkor)

Lassan gyülekeznek a sötétség hadai bennem. Alig várom már, hogy

megütközzenek végre. Felszabaduljon a vár, bevonulhasson a fény

néphadserege. Hippi angyalokkal. Mindenhová. Pincétől padlásig.

(agónia)

A gyöngédség legbiztosabb jele, amikor a koszos ablaküvegek között

haldokló legyet kristálycukorral eteted. Rövidítve és boldogabbá téve

tétova agóniáját. Legalábbis így gondolod a múló pillanat bűvöletében.

(feltámadás)

Sötétséget vérzik a hold. Nem mindenki élő, csak aki már volt holt.

Túlélted, amibe más régen belehalt már. Nézed, csak nézed és rájössz

a teliholdnál: ebbe az álomversbe te most már tényleg belehaltál.

*Prágai Tamás és Kovács Lajos emlékének

Forrás:

Oblici staranja**

(doba vitezova)

U meni trupe tame polako se gomilaju. Jedva čekam da se

konačno sudare. Da bi se tvrđava oslobodila i da narodna armija

svetla mogla ući. Sa hipi anđelima. Svugde. Od podruma do tavana.

(agonija)

Najsigurniji znak nežnosti je kad između prljavih prozorskih stakala

polucrknutu muvu kristalnim šećerom hraniš. Skrateći i usrećivši

njenu nestalnu agoniju. Bar u čaru prolaznog trena tako misliš.

(vaskrs)

Mesec tamu krvari. Nije svako živ, samo ko je već mrtav bio.

Preživeo si ono u što je neko već davno umro. Gledaš, tek gledaš i

uz pun mesec shvatiš: u toj pesmi sna ti si već stvarno umro.

**U spomen Tamaša Pragaija i Lajoša Kovača

Prevod: Fehér Illés