Zoran Bognar Ivenen somniferum – Ivenen somniferum

Zoran Bognar Vukovar 30. januar 1965. –

Ivenen somniferum Šta se dogodilo sa svom onom nebeskom vatrom koja nam je osvetljavala put… Kao da nismo ni postali krug. Još uvek smo dvoje u jednom, ali ne celina i ne isto, zajedno ali odvojeni svetovi kao krv i kost, domaćin i gost… Dali smo sve od sebe i ostali ranjeni i uznemireni našim opitima, našim opisima, našim snovima. O, kako je bilo jadno odreći se vreline flamenka samo zato što se nije uklapala u očekivani akord! Kao da smo se predali prosečnosti. I šta sad? I kako dalje? I kuda? Šta može da radi žrtva bez dželata osim da se prepusti nostalgiji za prošlošću… Ostao mi je još samo miris tvoje kože, tvoje kose, neobičan i neodoljivo privlačan, zakucan u nozdrvama, u memoriji, nastanjen u svakoj čakri… O, kako sam ga samo gutao poput pohotne anakonde. Dugo nisam mogao da ga odgonetnem, ali sad znam: to je miris šumskog maka, ivenen somniferum. Sad znam: on je moja leukemija, moja molitva, moja katedrala, moja Santa Maria della Salute! Beograd, 2001

Ivenen somniferum Mi történt mindazzal az égi tűzzel, ami utunkon ragyogott... Mintha nem is egységet alkottunk volna. Még mindig, mint kettő az egyben vagyunk, de nem egészként és nem ugyanúgy, együtt, de különvált világok, mint vér és csont, vendéglátó és vendég... Mindent megtettünk, mégis próbálkozásainkkal, ábrázolásainkkal, álmodozásainkkal együtt sebesültek, nyugtalanok maradtunk. Ó, míly szánalmas volt, csak azért, mert a várt ütemmel nem hasonult, megtagadni a flamenco igézetét! Mintha a szokványosnak adtuk volna át magunkat. És most? Hogyan tovább? Merre? Hóhér nélkül az áldozat, azon felül, hogy a múltidézésnek adja át magát, mit tehet... Maradt számomra a különleges és ellenállhatatlanul vonzó, orrsövénybe, emlékezetbe vésett, minden energiaközpontba betelepedett bőröd, hajad illata... Ó, falánk anakondaként raboltam, tettem magamévá. Sokáig nem tudtam megfejteni, de most tudom: az alpesi mák illata az,  ivenen somniferum. Most tudom: vérrákom ez, fohászom, katedrálisom, Santa Maria della Salute-ám! Belgrád, 2001. Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://www.zoranbognar.com/pesme